Üveggolyó /Gazdag Erzsi/

2007.11.01.csütörtök

Gazdag Erzsi: Üveggolyó

 

Üveggolyó, üvegház

belsejében kit találsz?  

Bent lakik a szivárvány,

rajta ül egy királylány.  

Ül a hídon magában,  

üveggyöngy a nyakában,  

gyémántfésű kezében,

igazgyöngy a szemében.  

Üvegfalon ki-kinéz:  

Jön-e érte a vitéz?  

Világhírű királyfi?  

Vagy helyette akárki.

  Sebesi Erzsébet néven született, törvénytelen gyermekként. Korán Sárvárra került, anyai nagyanyjához, Gazdag Erzsébethez (az ő nevét vette fel később). Szombathelyen a neves nyelvész, költő, néprajztudós, Pável Ágoston karolta fel. Több egyetemmel is próbálkozott, ám egyiket sem fejezte be. Fiatalkori barátságot kötött Weöres Sándorral. Sokáig élt különféle munkákból (szemfelszedés, gyógynövény gyűjtés, újságírás), végül a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár könyvtárosa lett nyugdíjazásáig. Első kötete Pável Ágoston segítségével jelent meg 1938-ban Üvegcsengő címen. Ez a kötet egyaránt tartalmazott felnőtt, illetve gyermek verseket. Weöres Sándor főként ez utóbbiakat méltatta a Nyugat hasábjain, és ezekre figyelt fel Kodály Zoltán is, aki többet megzenésített közülük. A biztatásoknak köszönhetően Gazdag Erzsi figyelme egyre inkább a gyermekversek felé terelődött. Sorra jelentek meg népszerű kötetei: Mesebolt (1957), Itt a tavasz! (1967), Egér lakta kis tarisznya (1970), Ringató (1974), Mézcsurgató (1981) stb. Munkásságáért 1978-ban József Attila-díjat kapott. Míg gyermekverseiből a derű és a humor árad, élete egyre inkább komorabb lett, és a társnélküliség, a magány kiérződött felnőtt-verseiből is, melyek sokáig csak folyóiratokban jelenetek meg. Élete alkonyán kezdte összerendezni ezeket a műveket, ám a felnőtt-versekből álló Az utolsó szó jogán (1987) című kötet már csak a halála után tudott megjelenni.