 |
Babits Mihály: Vágyak és soha
Gyermek kivánnék lenni,
tiszta gyermek
kit
nem zavarnak semmi
bús szerelmek
s amílyen
talán nem valék soha.
A nő szeme, élettel égve
telten
rejtett mocsokkal
undorítja lelkem:
az élet tiszta nem lehet soha.
Az élet piszkos, csak a semmi tiszta,
az élet mélyén ég a vágyak piszka
s a semmit nem kivánhatom soha.
Ó ezek az emésztő pincelángok,
hogy mint a mécses, lángban egyre rángok
s tán ellobbanni nem tudok soha.
Hogy vágyamat születve már utálom
s utálva vágyom; és ha lesz halálom,
vágyam halálát nem hiszem soha.
Immár a végtelen vágyára vágyom
s bár végtelen sok, véges mind a vágyam
s végesből nem lesz végtelen soha.
Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek,
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amílyen talán nem valék soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése