 |
Aesopus:
A városi és a mezei egér
A városi egérnek egyszer kedve szottyant meglátogatni mezei pajtását. Amaz szívesen látta vendégül a távoli rokont, s elébe hordta mindazt a keveset, amit a télre összegyűjtögetett. A városi egér finnyáskodva kóstolgatta a szerény elemózsiát, s hogy elbüszkélkedjen saját gazdagságával, meghívta magához a mezei egeret. A szegény cincogót lenyűgözte a gazdag rokon kamrájának bősége. Mohón tömte magába a finomabbnál finomabb falatokat, de amikor éppen a kedvenc eledeléhez fogott volna, hirtelen kulcscsörgést hallottak. Nyílt a zár, reccsent az ajtó, és a kamrába belépett a ház gazdája. Az egerek eszeveszett futkosásba kezdtek, s épp hogy sikerült megbújniuk egy biztonságos lyukban. A veszély elmúltával a mezei egér megkérdezte városi társát: – Milyen gyakran fordul ez elő? – Mindennap – válaszolta amaz elcsodálkozva. – No, akkor itt több a keserű, mint az édes falat – mondta a mezei egér, és faképnél hagyta rátarti rokonát. Mert a gazdagság nem minden, és sokszor a kevesebb többet ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése