Havihegy

2008.01.22.kedd

Azoknak, akik nem sokat tudnak a Havihegyről:

Egyedi vonzerőt képvisel a pécsiek számára a belvárostól néhány száz méterre található Havihegy. A Tettye fölé nyúló sziklás terület különös sajátossága, hogy városi buszjárattal is megközelíthető. Persze a bátrabbak nem ijednek meg egy kis hegymeneti gyaloglástól. Innen tárul elénk az esti belváros fényeinek legszebb látképe, de csodálatos panorámát rajzol ki a történelmi épületek kupoláinak nappali csillogása is. A város lenti, zajos lüktetésével szemben itt a természet nyugalommal teli szépségére bukkanhatunk.  

Közvetlenül azt út feletti sziklaszirten tekint le a városra Rétfalvi Sándor 1970-ben felszentelt alkotása. Az agyonkínzott Krisztus-feszület azt követően került a négy méter magas vasbeton keresztre, hogy az előző kőkeresztet – melyet Horváth János pécsi ügyvéd állíttatott  – vandálok ledöntötték. Cserháti József pécsi megyés püspök volt az, aki az utódot egyetemünk művészeti karának jelenlegi tanszékvezető tanárától megrendelte. Nemhogy méltó alkotás született, hanem a most krisztusi korban lévő korpusz vitathatatlanul kulturális látványossággá nőtte ki magát. 

 Az úton a sziklák mellett sétálva jutunk el a vidék névadójához, egy pici dombon álló fehér épülethez pirosló kupolával, rövid nevén a havihegyi kápolnához, vagyis Havas Boldogasszony kegykápolnájához. A templom megépítése még egy negyedik századbéli római történethez kapcsolható. Történt ugyanis, hogy a 352-366 között uralkodó Szent Liberius pápának álmában a Szűzanya megsúgta, hol építsen templomot számára. Másnap, egy forró augusztusi napon, kitekintve az ablakon Róma hét halmának egyikén havat pillantott meg, melyet csodás jelnek vélt, és itt építtette föl a Santa Maria Maggiore néven közismertté vált templomot. Kétszáz évvel később, Nagy Szent Gergely pápasága idején pestisjárvány tört ki Rómában. Ekkor a nép a Szűz Mária tiszteletére emelt templomban található oltárképet – melyet állítólag Szent Lukács készített – hordozta körbe a városban, és könyörgött a járvány elmúlásáért. Az ima meghallgatásra talált, és a ragály eltűnt. Ettől kezdve Havas Boldogasszonyhoz imádkoztak a járványok elmúlásáért. 

Így történt ez az 1690-es évek elején Pécsett dúló pestisjárvány idején is. Fogadalmat tett ugyanis a lakosság, hogy kápolnát építenek Havas Boldogasszony tiszteletére, amennyiben megsegíti őket, és elmulasztja a pusztító betegséget. A vész eltűntével az akkor Kakasdombnak nevezett sziklákon építették meg a kápolnát. A szájhagyomány szerint a hegytetőtől az Ágoston térig nyúló meredek lejtőn élő láncot alkotva adogatták fel az építőanyagot. A kápolna egy 1780-as tűzvész után nyerte el mai formáját, és egészült ki a régi fatorony helyett a ma látható piros kupolás kőtoronnyal. 

   

Az én kedvenc képem a templomról  

Az épület belseje kultúrtörténeti kincsestár. A főoltáron megtekinthető annak a már említett, a nagy pestisjárvány idején Rómában körbehordozott festménynek a másolata, melyet gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök adományozott. Az oltár két oldalán Szent Rókus pestis elleni védőszent és compostellai Szent Jakab, a zarándokok védőszentjének XVIII. századi festett faszobra áll. A rézdomborítású miséző oltár pedig Rétfalvi Sándor alkotása az 1970-es évekből. A bal oldali mellékoltárnál áll a Cserháti József pécsi megyés püspök portugáliai zarándoklatából származó Fatimai Szent Szűz ébenfa szobra, melynek Bázelből származó koronáját az 1993-as búcsún helyezte el Mayer Mihály püspök. Havas Boldogasszony búcsúja mind a mai napig egyházi ünnep. Ideje a hagyomány szerint augusztus 5-e, az a nap, melyre virradóan 366-ban Rómában Szent Liberius pápa meglátta az Equilinus dombja felett a hóesést.  

A Havihegyi búcsúskönyv olvasható itt: http://mek.niif.hu/00100/00166/html