Kínai Vadnyugat : Lancsou-Turfan-Kasgar - ingyenoxigén...

2008.01.05.szombat
Egy hajnali vonattal 5000 km-t „utazva” Tibetből, az iszlám-vallású ujgurok földjén át a világ tetejétől a Takla-Makán sivatagig /= azt jelenti, hogy „aki egyszer ide belép nem jut többet ki”…/ sok mindent megtudtam ma megint.  
 

Pl. azt, hogy ott – mivel helyenként 4-5000 m. magasságban halad a vonat – a kocsikban ingyen-oxigén kapható. /Mint a kórházban, olyan kis csövecskéket dugnak a fejfájástól szenvedő utasok az orrukba, s az „ájer” egy központi elosztóból jön./ Ezen a vonaton a gyerekjegyet méretre adják. Az 1.10 m. alattiak ingyen utaznak, az 1.40 alattiak gyerekjeggyel, és csak az ennél magasabbaknak kell felnőtt jegyet váltani. Találkoztam a tibeti motoros /!/ postással, aki magányosan rója az napi többszáz kilométereket a holdbéli tájon, míg végre egy levelet, újságot kézbesíteni tud. Minden házban szívesen látott vendég, pihenhet, ehet-ihat mielőtt folytatja útját. Nem csak a postás motorizált itt, hanem néhány éve már a lovakat, jakokat is néhol motorral terelik…  

Láttam milyen csodálatos szőlő terem a kietlen sivatag közepén Turfanban, egy meseszerű oázisban, ahol évezredes, részben a perzsák által épített föld alatti, részben természetes vezetéken / barlangjáraton/ keresztül érkezik a víz a hegyekből. Minden földtulajdonosnak kötelessége a saját barlangjáratát rendszeresen karbantartani – és ezt meg is teszik… .  

A sivatag egyébként „divatba jött”, rengeteg kínai, mint természetes élmény-parkot használja, nagy divat a homok-sí, és persze a tevegelés. De a 45 fokos melegben van, aki a forró és izületi bajokat gyógyító homokfürdőket használja, ahol teljesen ingyenesen /!/ állandó orvosi felügyelet van. /tanácsadás, vérnyomásmérés, stb./ .
 

Das Erste/Samstag, 05.01.2008/04:30 Uhr/

Chinas wilder Westen

NDR /Länge: 60 Minuten/

Chinas wilder Westen - von Lhasa nach Kashgar

5.000 Bahnkilometer durch die unermesslichen Weiten Chinas - vom buddhistischen Tibet ins Land der islamischen Uiguren, vom eisigen Dach der Welt hinunter in die Gluthitze der Wueste Gobi. Die filmische Reise beginnt in Lhasa, dem einstigen Regierungssitz des Dalai Lama. Mit der neuen Tibetbahn geht es zunächst auf das tibetische Hochplateau in die Welt der Yakhirten und dann hinunter in die Wüste Gobi, bis an den gelben Fluss, der Lebensader Nordchinas. Endpunkt ist die alte Handelstadt Kashgar. Dort, an der Nahtstelle zwischen Ost- und Zentralasien, ist das turkmenische Volk der Uiguren zu Hause.

Die Menschen, denen das ARD-Team auf dieser Reise begegnet, leben unter Extrembedingungen: der tibetische Postbote, der Briefe und Zeitungen in abgelegene Klöster und Bergdörfer auf über 5.000 Meter Höhe bringen muss, oder aber die chinesischen Bauern am Rande der Wüste Gobi, deren Dörfer vom Sand geschluckt werden, Oder ihre uigurischen Kollegen, die der Mondlandschaft um Turpan dank eines Jahrtausende alten unterirdischen Bewässerungssystems die süßesten Weintrauben Chinas abtrotzen.

Die Exotik des Westens lockt natürlich Touristen an, Ausländer auch, vor allem aber Chinesen, die mit steigendem Wohlstand daran gehen, ihr eigenes Land zu erkunden: In Lhasa etwa stürmen dank der neuen Tibetbahn jährlich zwei Millionen Besucher den Potalapalast und in der Armutsprovinz Gansu vergnügen sich Chinas neue Mittelschichten beim Rodeln in den Sanddünen.Wer diese Reise macht, sieht das Reich der Mitte zwangsläufig mit anderen Augen: So vielfältig und kontrastreich sind die Menschen, Kulturen und Landschaften, dass man sich manchmal fragt: "Bin ich hier wirklich noch in China?"