Gyükési leletek

2008.02.29.péntek

Próbálgattam a mai post címét, mi lenne jó ? „A dög” ? „A tetem” ? Vagy csak egyszerűen „Sir /ejtsd: szőr/” Tán az utolsó a leginkább passzoló, hiszen a szőrben már nincs tetem. Na jó, félre a szójátékokkal: a Gyükésben megint kint hever egy vaddisznó lenyúzott szőre. Minden alkalommal felháborít /nem először látok ilyent/, mert tudom, orvvadászok zsákmányának maradéka, és gyűlölöm az orvvadászokat. Úgy emlékszem, írtam már erről: hurokkal őzet fogni, reflektorral megzavarva a szerencsétlen állatokat, éjszaka a városszéli réten lövöldözni ……hát az az érzésem, büntetlenül ez is csak nálunk lehetséges. Na jó, de a dögtetemnél undorítóbb politikába ne menjünk bele… Igazából nem is értem, hirtelenjében miért erről a rondaságról kezdtem írni, hiszen mást akartam én !  

Azt szerettem volna elmesélni, hogy ma ismét megérintett a múlt, az évezredek szele, mert a palásodott szénrétegek között egy valamilyen fa /tán szil?/ termését, ill. két picike kagylót találtam. Úgy tudok ürülni az ilyen felfedezéseknek ! Rögtön beindul az agyam, itt a Gyükiben sokszor történt már meg velem, hogy elkalandozom gondolatban és elképzelem a másfél millió évvel ezelőtti tengeröblöt, vagy - jelen esetben - a már mocsaras vidéket, vagy akár azt a szitut, amikor a rét egyik fele egyszer csak 1700 m. mélyre lefordulva „fejreállt”. /Ezeket nem én találtam ám ki, ez geológiai tény !/ A tengeröbölből sok csiga, kagyló kövületem van – ezekről még tavaly írtam, és a mocsaras időből is mutattam már be képeket, de ezeket a felfedezéseket nem lehet se megszokni, se megunni, vagy legalábbis én nem tudom. Nem beszéltem senkivel még, aki beszámolt volna az enyémhez hasonló „felfedezés-érzés”-ről, ezért nem ismerem mások ilyesféle gondolatait. Ám valamit látni, ami létezik évezredek, vagy ki tudja mekkora idő-intervallum óta, s azt először én láthatom, érinthetem…hát az valami különös érzés. A sok évvel ezelőtti, ismeretlen barlang-feltárás és ezek az ősrégi leletek mind ezt váltották, váltják ki belőlem: „Uram nem vagyok méltó…” Hát nem csodálatos ajándéka a Sorsomnak, hogy ilyesmikkel jutalmaz ? .