Bocsánat, hogy ma is a „szobraim körül” kavarognak a gondolataim… A dolgok messze nem úgy haladnak, ahogy én szeretném. Több okból sem. Az egyik: megpróbáltam ma adatokat szerezni, és érdekes módon elutasításban volt részem. Jó. Tudomásul veszem, majd keresek másik /=nehezebb/ utat ahhoz, hogy a szükséges adatokat megtaláljam. Mint olyan sokszor már az életemben, most egymilliomodszor bizonyosodik be: mindenkinek a maga dolga/ügye a legfontosabb. Ja, hogy esetleg segíteni is lehetne a másiknak ? Nem divat az manapság…
Ettől függetlenül is szomorúra sikerült a mai napom, már a második blogtársam hagyta abba a blog írását. Nem akarom a gondolataimat itt most részletesebben kifejteni. Legyen elég annyi, hogy sajnálom - és nem is kicsit. Azt se mindegy /nekem/, hogy az összegyűjtött 149 békaképet is ki kell dobnom, hisz nem lesz rá már szükség… Persze néha tényleg elmegy az ember kedve sok mindentől /akár a blog írástól is/. Hát majd meglátjuk, nem jutok-e én is erre a sorsra…
 |
József Attila: Egyedül
Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.
Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.
Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellette állok.
Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.
Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök-visszatérten.
S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök-néma sírba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése