Fényes Adolf

2008.03.14.péntek

Mákoskalács c. képe

Fényes Adolf (Kecskemét, 1867. április 29. – Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész. Jogi tanulmányait félbehagyva 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Gregus János növendéke. 1887-1890 között Weimarban Max Thedytől tanult, 1891-ben Párizsban a Julian Akadémiát látogatta, majd újabb két évet töltött Thedynél. 1894-98 között Benczúr Gyula mesteriskolájában működött. Pletyka c. képével 1895-ben a Képzőművészet Társaság díját, 1897-ben a Civódással Rudits-ösztöndíjat nyert. 1898-ban megkezdett Szegény ember élete c. festményciklus a kritikai realizmus legszebb magyar termékei közé tartozik. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. Részt vett a szolnoki művésztelep létrehozásában, 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött. A szegényemberek élete sorozat után a plein air foglalkoztatta, festményeit világos színek, egyszerű kompozíció jellemzik. 1918 után első korszakát mesejellegű bibliai, jelképes témájú "romantikus" korszak váltotta fel. 1924-ben állami nagy aranyérmet kapott, 1927-ben Háromkirályok c. képe a varsói képzőművészeti társulat Diplôme d'Honneurjét nyerte el. Az 1929-i barceloniai világkiállításon Gran Premiót kapott. Utolsó gyűjteményes kiállítását 1936-ban A Fränkel Szalonban rendezte, ezután már keveset festett, 1944-ben elhurcolták, a felszabadulást súlyos betegen érte meg. Művészete a realizmus és a plein air festés legjobb magyar eredményei közé tartozik. /hung-art.hu/ .