 |
Babits Mihály: Zsendül már a tavasz
Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán.
Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.
Halk fák gyönyörű gyöngéd
ujja rajzol
a színes ég
hártyájára bogas kínai titkokat.
Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez.
Déltől harmatos estig
járhatsz könnyü
kabátban és
olvashatsz a napon,
kéjjel izelgetvén
olcsó hirlapodat
s borzatag ámulván
országok születésén,
népek vészteli életén,
míg körötted
a fák nőnek, a rügy buvik
a fű sarjad,
a fűz sárgul, a mandula
habzik, mint
a szökőkút,
ejtve szirmai záporát
minden szélre.
Be jó volna ma bolygni mint
hajdan bolygtam
e bölcs otthoni tájako
hetykén,
sorra köszöntve
Sédet, Sárvizet és Siót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése