A csepergősen indult reggel után kellemes, napos délelőttünk volt. Könyvtárban járva a közeli parkban /ahol jobb csak felfelé, a fákra nézni, mert lefelé nézve bokáig jársz a mocsokban, szemétben - no szóval itt/ készültek az alábbi képek:
Benedek Elek: Szeresd a fát
Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát !
Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát !
Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!
Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!
..
Megjegyzés alul ↓
A verssel kapcsolatban van egy kérésem: ha valaki úgy érezné, tudná, hogy nem pontosan idéztem, nagyon kérem, javítson ki ! Ez a vers abban a bizonyos, egyszer már emlegetett "Útravaló" című gyermek-verses-kötetben volt benn, ám ez a lap, valami miatt hiányzik. Már a neten is próbáltam nyomozni a vers után, de ennél jobb variációt nem sikerült összeszednem. Ezt is többen "alkottuk", összeszedve emlék-morzsáinkat.
Köszönöm előre is az estleges kiigazítást, ámbár jobban örülnék annak, ha kiderülne, ez a teljes és pontos változat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése