Három napos beszámoló

2008.05.04.vasárnap

Nos kérem, akkor itt egy szokatlanul hosszú beszámoló, de elég sokáig voltam „távol” most megpróbálom pótolni az elmaradásaimat. Rég kaptam ilyen „ajándékot” – mert kifejezetten váratlan és nagy örömöt okozó ajándéknak minősítem @x ajánlatát a http://www.egyszervolt.hu/ oldal felfedezését. Jó ideje „rajtavagyok” és nem tudom abbahagyni. Most - miközben ezt a szöveget írom, a nyitólapja nyitva van, és én sárgarigó-füttyöt, tücsökciripelést, bari-kolompot hallok és egész elgyengülök ettől…/Elkalandozik az agyam olyan helyekre, ahol ez „eredetiben” hallható – és naná, hogy először és azonnal drága, és nap mint nap hiányolt Szlovéniám jut szembe… na hagyjuk…/ Szóval, ha valami kedveset, és a maga nemében értékeset akartok látni, hát feltétlenül látogassatok el erre alapra. Ha meg van gyereketek, unokátok, akkor mindenképp. Röviden az elmúlt napokból néhány örömre méltó eseményről: Láttam Bélát, de olyan lehetetlen helyzetben napozott, hogy a levelektől nem tudtam róla rendes képet készíteni. Helyette viszont itt egy másik fotó. TH. kapta a szőlőben lencse- akarom mondani telefon-végre, s ahhoz képest nagyon jól sikerült portré egy kis mocsári békáról:

 Van persze saját fotóm is, két kis gyíkocskáról, akik úgy látszik szintén jó búvóhelynek tartják a Béla kővárát. Azt gondoltam ki – mint egy mesét - hogy az egyik a mama, aki valami harcban, vagy macskatámadásban elveszttette farka-végét, a másik meg a kislánya. Remélem itt most már boldogan fognak élni, míg meg nem halnak, vagyis a mese végéig, vagy legalábbis őszig. Jaj! Jaj! Remélem Béla nem eszik gyíkokat !!!!! /Ennek utána kell járnom – de mi legyen, ha mégis enne gyíkot a Béla ? Na itt a gordiuszi… / .

Egyébként rájöttem, miképp lehet a virágaimat hatásosan megvédeni a macska-dúlásoktól. Vettem madárhálót, azzal sátor-szerűen lefedtem a veszélyeztetett részt, amíg ezek a .... szóval ezek a macskák meg nem értik, hogy errefelé /a virágaimon keresztül/

 

 

nincs átjárási lehetőség. Nem nagyon zavaró, mert ma már olyan madárhálókat gyártanak, hogy szinte alig látszik. Kontrolláltam, a lyukain a legyek át tudnak repülni – nehogy már Béla károsodjon, hogy nem jut el hozzá elég táplálék. . . .

Más: Beküldtem a Pécs-lexikonba egy újabb szócikk ajánlatot: Lapisi castrum. Fogalmam sincs, tudjátok-e miről beszélek, de én még emlékszem, hogy valamikor az ötvenes-hatvanas években a Lapis közelében volt egy római kori őrtorony-rom. Aztán amikor a Remeterét felé vezető utat megépítették, vagy eldózerolták, vagy betemették, de a helyét ma egy nyomorult tábla sem jelzi. Mindenki ezekkel a belvárosi „karéjos izékkel” van eltelve, pedig az az őrtorony is kibírt ott pár száz évet, és nem az ő hibája, hogy eltűnt a föld színéről.
Javasoltam, hogy maga a régi római út nyomvonala ill. a volt őrtorony helye kapjon legalább egy emléktáblát. http://mecsekikalauz.kdekor.hu/images/43.htm itt is látható a felirat, de pontos helymegjelölés nélkül a „Lapis” fölött. /Érdemes a forgó kis fényképezőgépekre kattintani, egy-egy képet találsz alatta!/  

Egyébként a http://mecsekikalauz.kdekor.hu/ lapon rengeteg érdekesség található, pl. videók a régi bányákról ! Ajánlom @x figyelmébe is. . .

Láttam egy úti-filmet is a Rajna menti városokról/kastélyokról – hát ez is szenzációs volt. Láttam pl. Essen felhagyott és éjszakai misztikus fényárban úszó ipari városnegyedét, bányájának a felszíni épületeit, mely 20 éve zárta be kapuit (Zollverein), s amelyet a világörökség részének kiáltottak ki.  /Sajnos azonnal eszembe jutottak a tavaly fényképezett, bezárt Pécs körüli bányák, ill. azok állapota...../ Ebben a filmben láttam azt a római volt limes „modernített” felújított, változatát, magát a határt jelző oszlopsort és az őrtornyot Messelben – amiről rögtön eszembe jutott a fentebb említett Lapisi castrumunk…meg hogy mi csak tönkretenni tudunk mindent…  Számtalan szebbnél szebb várat is bemutattak és természetesen a Loreley-sziklát /ill. a szobrot is, de az nekem nem tetszett…/

Ez itt a híres szikla, a szoborról nem is teszek be képet

Bürresheim

Drachenburg ←←←. Mint a mesében..

Ezeken felüli, kulináris események: /ismételten/ fantasztikus tejszínes gombapörkölt /naná, hogy a múltkori kucsmagombából, vajsalátával, és a különlegesség kedvéért most árpagyönggyel/. Köles kipróbálva levesbetétnek /jó/. Begyűjtve egy csomó köles-recept /állítólag egészséges, olvass utána, a neten, ha érdekel/.

Télre hatalmas adag sóska és spenót, valamint 10 csokor kapor eltevése a fagyasztóba. Hiába a nyárra várunk, a tél is jönni fog. Nekem a saját magam által eltettekhez valahogy nagyobb a bizodalmam. A bolti mireliteket csak végszükség esetén veszem.

Végezetül "adtam a kultúrának" is. Könyvek: „A Tao virágai” és a „Hogyan mondjunk nemet” – befejezve. Stein Aurél: „Homokba temetett városok” elkezdve. 10 és fél kg. német pletykamagazin átolvasva.

S.A-ról itt is olvashatsz : http://hu.wikipedia.org/wiki/Stein_Aur%C3%A9l

******************************************************************


 

Na, szóval van élet a blogon és a neten kívül is. Lehet, hogy abba is hagyom a mindennapi beirkálást – majd még meglátom, milyen kedvem lesz holnapra.

Örülök, ha volt türelmed végigolvasni, méginkább, ha találtál benne valami kedvedre-valót !