Tele van a lakás rózsával - több helyről is kaptam, - illatosak, gyönyörűek. Reggel amikor a vizüket cseréltem, így néztek ki:
 | |
Aztán "rózsás" verset kerestem. S bár többet is találtam, most ez került ide:
Kosztolányi Dezső: Kis Mariska
.
Vidám és rettenetes középkori ballada.
Énekli egy kikiáltó
A kis Mariska víg leány volt,
a kis Maris táncolt sokat
és nevetett
és hahotázott
vigyázzatok jól, kisleányok -
ó jaj,
a kis Mariska megrohadt.
Farsangba még azt mondta: ujjé,
s pezsgőbe tartott feredőt.
Pünkösdkor már azt mondta:
ó jaj,
és vékonyan járt, mint a sóhaj -
ó jaj,
a koldus is nevette őt.
Aztán dalolt még leesőben,
vásott kerub, rossz rózsaszál.
Dallal s ölelve várta végét,
cipelve szent tizenöt évét -
ó jaj,
mint a becukrozott halál.
És egy éjjel kérdezte aztán:
két híres szemem hova múlt?
És gyertyát gyújtott s nézte-nézte
és nem látta a gyertyafénybe -
ó jaj -
a tükre, tükre megvakult.
És egy éjjel kérdezte ismét:
hova lett híres két karom,
A két karom, mely csupa rózsa,
most rózsa, rózsa, csunya rózsa -
ó jaj -
és fájdalom és borzalom.
És egy éjjel kereste búsan
fejét,
a szépet, édeset
s a pici,
drága fej haragvón
gurult-gurult,
dörgött a padlón
ó jaj -
és széttörött és leesett.
És leesett a keze, lába,
és leesett a karja is,
és máglyán, lángoló sebekkel,
mint pestises szent, úgy esett el -
ó jaj -
a bús, a szent, a kis Maris.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése