A hársfa mind virágzik

Úgy emlékszem, tavaly nyáron már áradoztam a hárs pompás, számomra nagyon kedves illatáról. Most sem tudom megállni. Fent voltunk ugyanis estefelé a Tettyén, és ahogy ott ültem a fűben Lilivel, szinte azt éreztem, a hársillat szinte zuhanyként omlik-zuhog rám, engem és körülöttem mindent beborítva. Olyan intenzív volt, olyan csodálatos, hogy azt elmondani szinte nem is lehet. Volt egy nagyon kellemes fél órám, amíg ott ücsörögtünk...

Weöres Sándor: A hársfa mind virágzik...  

A hársfa mind virágzik, 

a csíz mind énekel, 

 a lomb sugárban ázik, 

csak szíved alszik el.  

Nyílnak feléd a lányok,  

mint ékszer-ládikók - 

nem is figyelsz utánok,  

kedved beszőtte pók.  

Már csak hitet szeretnél,  

szolgálnád Ég-Urát,  

minden hiút levetnél,  

viselnél szőrcsuhát.  

A hársfa mind virágzik, 

a csíz mind énekel,  

a lomb sugárban ázik,  

csak szíved alszik el.

.Néha az ember egyszerre sok "ajándékot" kap. Miközben ezt a fenti szöveget írtam, a 3SAT-on egy grafeneggi /Ausztria/ openair koncertet hallgatok. Egy csodálatos hegedűszóló hangzott el az előbb Sarah Chang-tól, s mivel a Youtube-on megtaláltam, hát beillesztem ide:
http://www.youtube.com/watch?v=4hvN0X92K4k
/Vivaldi: Négy évszakából a Nyár/