Azért egy versre még jut idő:
Gyurkovits Tibor: Nyár
Mint asztalon a sárga tál,
itt van a nyár, itt van a nyár.
Színültig rakva, gazdagon
beérő méreg,
egy halom
virág, gomolyog,
mint a füst
az illata, arany, ezüst.
Üvegpohár, hasadt gyümölcs,
Gauguin-csendélet, árva, bölcs.
És ikrasúlyú, sűrű méz,
azt hiszem ennyi az egész.
S külön kupacban egymaga,
a tűz, a víz, a réz, a fa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése