Aki rájön, miért van itt épp ez a kép, attól megértést, aki nem, attól bocsánatot kérek.
- József Attila: Köntösök
Remegni kell a vérsötét Gyökérző Bánat köntösét S tisztelni kell, ki hordja Ember És ebfoggal nem tépi szét. Csalán s tövisből jólszövött És nem libeg a test fölött, Tapad, szorul, ölel, fujt és mar, Az emberrel szint' összenőtt. És néha egyszerű, poros És néha meg rózsás-piros És néha szemszinű, meg barna, De mindig egyformán szoros. És néha pókhálós, avas És néha súlyos, mint a vas És néha meg aranyszegélyű S csillog, mint messzi kék havas. Rettegni kell a vérsötét Gyökérző Bánat köntösét S tisztelni kell, ki hordja Ember És ebfoggal nem tépi szét. Ki fölvette, azon marad És benne jár és nem szabad. Elhordja egész életén át, Míg teljesen szét nem szakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése