Fémtolvajok.

Előhang:
Dicséretes, hogy ennyi olvasnivalót ajánlottak kedves kommentelőim, ezzel is múlt az idő, csillapodtam… Aki pedig a szövegem olvastával meg akarna próbálni meggyőzni, hogy másképp kellene gondolkodnom ez ügyben, kérem – most az egyszer – kíméljen meg, s tartsa meg a véleményét. Nincs, nincs, NINCS mentség ezeknek ! Hajnali fél hat. Csendes, langyos, andalító nyári reggel. Poroszkálunk a kutyámmal a többnyire még szundító házak között. Egyszer csak a sarkon túlról egy nagyobb csörömpölő hang, majd káromkodás.

Odaérünk. A szomszéd cigánykölykök, meg egy számomra és a környéken ismeretlen cigányember épp a felborult kocsira pakolják vissza a ma hajnalban lopott szajrét. Ezek: a V. utca kb. 1 m. széles vízelvezető árkát fedő rácsból /újabb/ két db. és a L.-i óvoda padjai. Komolyan mondom, erőmön felőli akaratra volt szükség, hogy ne rontsak rájuk, magamon kívül üvöltve, átkozva még az öregapjukat is, aki apjukat-anyjukat világra csinálta. És mit tehettem ? Sírtam. Igen, igen, bőgtem, mint egy tehetetlen pici gyerek. Bőgtem, mert tudtam, hogy semmit, az égegyvilágon semmit nem tudok tenni. Nem merem most azonnal a mobilomról felhívni a rendőrséget, nem merem fél óra múlva az udvarukba ugrasztani az óvoda gondnokát mikor a pad még nincs szétbarmolva - nem merem, nem merem, nem merem, mert féltem az életemet.

Félek, hogy betörnek hozzám /is/, félek, hogy egy csendes utcasarkon fejbe vernek, félek, hogy felgyújtják a házamat. Szegény kutyám ! Ezerszer érzékenyebb lelkű, mint ezek, azt se tudta, zokogó gazdájával mit kellene kezdeni, csak farkincáját behúzva, rémült kis arccal ült mellettem. Na, persze ez akkor történt, amikor már vagy 10 m-re elhagytuk ezeket, illetve a lóhalálban visszapakolt rablott cuccal sebesen eltűntek a helyszínről. Azóta se nyugodott le a lelkem teljesen és tragikusnak /nem dramatizálom, tényleg tragikusnak/ érzem a helyzetet. Hogy 2008-ban erre ne legyen valami megoldás, azt nem akarom elhinni.
Amikor annyi mindenre van akarat és lehetőség, akkor ennek a megakadályozására miért nincs ? Miért nem képesek azok, akik erre illetékesek, kordába tartani a fém-felvásárlókat ? Hiszen tudom, ezek a reggel még egyben látott dolgok, már délutánra fel lesznek darabolva, s úgy fognak eladásra kerülni. Emberek ebből pompásan megélnek. Ne mondd azt, hogy hiszen másból nem tudnak megélni !
Kétségtelen, tudom, hogy cigány sehová se kell, még ha esetleg lenne kedve dolgozni, akkor se. Hiszen ebben az országban a magyar ember sincs sokszor megbecsülve, a fehérnek sincs munkája. Én nem tudom a megoldást. És hogy ha ez így marad, az hová vezet – azt se tudom. Minden esetre én örülök, hogy az életem már nem tart túl soká, mert nagyon nem szeretnék olyan helyen élni, ahol ez a szemlélet teljes mértékben eluralkodhat és átveszi a hatalmat.