Most, miközben sül egy adag süti, gyorsan megírom a mai nap történéseit. Nem tudom a holnapi napom milyen lesz, elég sok feladat mutatkozik… Legjobb esetben is csak estefelé fogok gépközelbe kerülni.
Úgy láttam, a kislányt is meglepte a fogadtatás. Azonban egy szál ruhában érkezett. Úgy döntöttünk, megpróbál „haza”menni, valamennyit a holmijából össze-cuccolni. Nagyon izgultam, kocsival nem is mertem a házukig menni. De sikerült. Az apja azt mondta: menj csak és vissza se gyere, az anyja még annyit se kérdezett meg tőle, hová mész ? Innen elmentünk a rendőrségre, mert hétvégi és ünnepnapokon az ő kötelességük jegyzőkönyv felvétele a segítség-kérés okáról és körülményeiről. Na, hát ne tudjátok meg… Mint birkát a rétől, úgy hajtottak el bennünket. Ők ? Áh, ők ilyent nem csinálnak…
Jó, vissza az otthonba, kicsit izgulva, hogy ezek után mi lesz ? De hihetetlenül kedvesek, megértőek voltak, ott maradhatott a kislány, s majd holnap megyünk a gyámügyre a hivatalos segítség-kérést és befogadást dokumentálni.
Hát mit mondjak ? Megnyugodtam. Talán / nagyon remélem/ ebből a kislányból mégiscsak lesz valami/valaki. Rajtam nem fog múlni, megígértem, hogy mindenben segíteni fogom. Az otthonban is az én nevem, címem szerepel, ha bármire szükség van, vagy bármit meg kell beszélni, engem fognak keresni.
A süti, amit holnap viszek be reggel, mondhatom, hogy „hálából” a vészhelyzetben való fogadtatásért készül. Bár nagyon is megérdemelnék, de elsősorban mégsem az otthon gondozói, hanem a gyerekek kedvére készítem. Legyen egy kis meglepetésük…14-en vannak most bent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése