Hány óra egy nap ?

Nem értem, egyszerűen nem értem. Vannak néha napok, melyek csak vánszorognak, alig akar megvirradni, aztán a délelőtt is eltart vagy 10 óra hosszat, aztán a délután is csak nyúlik, mint a gumi, és úgy tűnik, sose lesz este… Máskor meg – mint ma - rejtély, hogy a csodába is lett hirtelen este, amikor „most” keltem fel… Kétségtelen, ezt-azt tettem. Bevásárlás J. bácsival - /nagy csalódás az új A…-ban, mert eddig még nem jártam benne. Minden nyugati áru, és minden nyugati áron…vásárlók meg alig./

Aztán Detti /=pártfogoltam/ kedvéért, aki a múltkor annyira áhítozta a spagettit, egy nagy adag tészta-főzés, persze mártással, sajtreszeléssel. Úgy volt ugyanis, hogy ma délután átjöhet kicsit „netelni” – de váratlanul kiderült, a volt iskolatársamat kell Szászvárra vinnem természetgyógyászhoz, így a kislány látogatása elmarad. Vigaszként elvittem a nagy doboz spagettit neki. Volt öröm… /Mellesleg holnap lesz a gyámhatósági tárgyalás, és azt már most tudjuk, hogy Komlóra kerül lakásotthonba. Hát majd meglátjuk, remélem, rendben lesz minden…/

Az út Szászvárra nagyon vacak volt, ahogy beértünk Hosszúhetény fölött az erdőbe, egyidejűleg a köd is leszállt, nyálkás volt az út, folyton törölni kellett az ablakot – ámbár nem esett az eső… Valami eszméletlen mennyiségű óriás-teherautó jött velünk szemben ill. előttünk-mögöttünk, fogalmam nincs, honnan-hová-mivel mentek. Szerencsére a zobáki elágazónál ők lementek Komló felé. Mivel a természetgyógyászhoz ez alkalommal én nem akartam bemenni, sétáltam egyet a Patak utcában és a Főtér környékén, megnéztem a templomot, dühöngtem, hogy a fényképezőm itthon maradt, mert persze a téren van egy szobor - na majd legközelebb… 
Megnéztem a régi szász – vár még ma is meglévő falait. . Aztán más már nagyon nem akadt, így összehaverkodtam egy németjuhásszal, és egy kis korccsal egy másik háznál, s ahol a simogatás második percében megjelent egy vörös kiscica is, a kerítésen kimászva egyenesen a vállamra ült, jelezve, hogy a simogatásból márpedig neki is kellene juttatnom. Jól elvoltam abban az egy órában… Hazafelé a T-ban a barátnőmnek „télire” be kellett vásárolnom az akciós macska-alomból, /10 x 10 kg!/, ezt a cuccot, ill. előtte az osztálytársamat is hazaszállítani, aztán megetetni itthon Lilit, Bercit, elvinni egészségügyi sétára, elmenni a mézért… És tessék, ¾ 8. Vége a napnak. Na, nem mintha a holnapom egyszerűbb lenne. Hát ez már csak ilyen hét, minden napra jut feladat…