Szeptemberi szonett

Tóth Árpád: SZEPTEMBERI SZONETT  

Szeptember szép szultánja, 

Ősz, pompás, buja zsarnok, 

Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt 

Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised, 

Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.  

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok, 

Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek; 

S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed 

Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.  

Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva 

Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja, 

Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.  

Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel, 

S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el, 

S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.