Karácsonyi gondolatok

„….Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött….” /Márai Sándor/

   
Amikor ezt a néhány sort elolvastam, valamiért az jutott szembe, hogy mi karácsony előtt papírangyalkát vágtunk ki kemény papírból, és kis ruhájára annyi csillagot szabadott felrajzolni, ahány jó-cselekedetünk volt karácsony előtt. Az angyalkát aztán a karácsonyfa mellé állítottuk. Istenem, milyen lenne ma az én angyalkám ruhája. ? – Ezen gondolkodtam. Remélem azért néhány csillagot tehetnék rá, ha túl sokat nem is…  
Aztán eszembe jutott egy másik réges-régi emlék is. /Fogalmam nincs, miért pont 3 kisgyerekkori karácsony él bennem olyan élénken ?/ Szóval ez az egyik a három közül: Az ebéd utáni szundiból felébredve, a kisszobából valami halk motozást hallottam. Mintha félhomály lett volna a szobánkban. /Késő délután volt, vagy lehúzva a roló?/ Ma is érzem azt a csodás vaníliás-kifli illatot, ami akkor belengte a lakást. 

Elmondhatatlan izgalom és várakozás volt bennem. Eszembe nem jutott, hogy benyissak és leskelődjek, de akkor nagyon vártam az esti csengettyűszót…Meg voltam /vagyok/ győződve arról, hogy akkor hozták az angyalok a karácsonyfánkat. Hány éves lehettem ? 4-5 ? Vagy kevesebb… Istenem milyen kár, hogy az efféle csodaváró hangulatom időközben elveszett…. Egyébként mondta Nektek a nagymamátok így karácsony-tájt, hogy azért vörös az ég alja, mert az angyalkák most sütik a süteményeket ? Nekünk mondta, amiért én máig végtelenül hálás vagyok. Továbbmondtam a mi gyerekeinknek, de nem tudom, 40-50 év múlva eszükbe fogok-e jutni a decemberesti izzó-vörös ég láttán….