Egy-két-há...

A farsang csúcspontja volt tegnap este: a bécsi operabál. Természetesen „ott voltam” az osztrák főváros egyik legrangosabb társasági és kulturális eseményén.

Az első hivatalos operabált hetvennégy éve tartották az osztrák fővárosban, azóta szinte fogalommá vált szerte Európában. Már az 1935. január 26-án megrendezett estély is botránnyal végződött, miután kiderült, hogy a 4000 vendég közül több mint százan hamisított belépőkkel vettek részt rajta, az átlagosan 25 schillingbe kerülő belépőt 12,5 schillingért vásárolták meg kéz alatt. /Ó Istenem, hát már akkor is ????/ Az eseményt sokszor lemondták a történelem során. A Németország által megszállt országban a birodalmi kormány utasítására 1939-ben rendezték meg a hosszú ideig utolsó Operabált. Csak tizenhét év elteltével, a háborúban megrongálódott Staatsoper újjáépítését követően, 1956. február 9-én hangzott fel újból a "Mindenki keringőre!" felhívás. Legutóbb pedig 1991-ben az Öböl-háború miatt fújták le a rendezvényt. A bál fénye és varázsa mindazonáltal nem sokat változott 74 év óta, hiszen olyan különleges alkalomról van szó, amikor összegyűlnek az egykori császárváros és a nagyvilág előkelőségei: uralkodók, hírességek, filmcsillagok, vezető politikusok és pénzmágnások százai táncoltak már a rangos társadalmi eseményen.

A százhatvan első bálozó Ausztria mellett Amerikából, Japánból, Olaszországból, Malajziából, Oroszországból és Németországból érkezett, és csak néhány napjuk volt rá, hogy begyakorolják a megújult nyitótánc lépéseit. Az új koreográfiát két tánctanár állította össze, akik egyszerű de látványos formációkban gondolkodtak. Gyermektánckar, gyermekkórus, és két operaénekes gazdagította a megnyitó műsorát.

  A dekoráció idén "tipikus bécsi" volt, amelyhez 20-25 ezer pasztellszínű rózsát és 15 ezer orchideát, tulipánt, barack- és cseresznyevirágot használtak fel. Nekem a legjobban a foyer egyik hatalmas tükrének dekorációja tetszett: csupa csupa lila orchidea állt ott karcsú vázákban. Az előterekben virágzó bokrok idézték a sétányok hangulatát, míg a bálteremnek homok- és orgonalila virágok kölcsönöztek finom, ugyanakkor elegáns hangulatot. Jóval harsányabb volt a dizájnja a dohányzóhelyiségként kijelölt két teremnek, a Haydn-Esterhazy-Weinbarnak és a Quinquin-Davidoff-Lounge-nak, amelyet a padlótól a plafonig - a zongora mintájára - fekete-fehér drapériákkal vontak be. Ugyanezt a koncepciót követte a bár és a DJ-pult is, de még az étlapon is volt fekete-fehér snackvariáció. A Bécsi Operabálra közel ötezerötszázan jöttek el, a sztárvendégeivel minden évben nagy sajtóvisszhangot keltő építési vállalkozó, Richard Lugner idén a Született feleségek című sorozatból Edie Brittként ismert Nicollette Sheridannal osztotta meg a páholyát. /és nem velem…de azért én pompásan éreztem magam !/