Harold Monro - A cica tejet kap
Ha ötkor beviszik a teát,
s elfüggönyöződik a szoba
már bent dorombol a zöldszemű,
tűzszemű fekete cica.
Először úgy tesz,
mint akit nem érdekel,
csak a tűz közele,
de késhet a tea,
megalhat a tej, ő nem késik sose.
Lassankint tejszínű, nagy puha
köd üli meg achát szemeit
és szabadon föl-fölfigyelő
tekintete megkeményedik.
Aztán füle, karma remegni kezd,
farka mozogés a csodás
karcsú test
már egyetlen élő dorombolás.
A gyerekek esznek, a két öreg hölgy
selyemben suhog:
de a cica a nagy vágyban
egész kicsire zsugorodott.
A tányér holdja az asztali felhőkből
végre alálebeg;
s ő csupa sóhaj,
izgalom, álom és szeretet.
Odahajlik a fénylő kör fölé,
a krém-tenger fölé s iszik, farkát elereszti,
altató gyönyör oldozza térdeit.
Nagy, lankadt mámor fogja el;
világa végtelen és fehér;
még egy szent csöpp, -
fölnyalja, és érzi, hogy száll le rá az éj:
a karosszékben álmosan felpúposodik
és kinyúl
és magába temetve
pihen éjfélig öntudatlanul.
Aranyos kedves kis kosztosaid vannak !
VálaszTörlésÉn valahogy nem tudom elképzelni az életemet teljesen egyedül. KELL valaki, akivel beszélhetek, nekem nem elég a blog-írás. Hát ezért voltak kutyáim és vannak macskáim.
TörlésDe jó soruk van nálad a cicáknak, még a "vendégnek" is 😀.
VálaszTörlésRégi jó mondás erre énfelém: "Szeretnék nálad cica (régen kutya) lenni."...hát nincs rossz soruk, az biztos....
Törlés