Csütörtök 3. Szegény asszony vízzel főz – és ráfázik :-)

Az úgy volt, hogy egy lehoztam a padlásról az olvadásnak induló kolbászokat, és be akartam tenni a mélyhűtőbe. Ehhez kicsit át kellett rendezni a bent lévő dolgokat, mert hiába 260 liter, a fél világot mégse lehet belegyömöszölni. Még elég sok szilvám és meggyem van, gondoltam, sütök egy meggyes pitét.
Meg is tettem. De amikor már félig benne voltam a munkálatokban, derült ki, hogy nincs elég Rama itthon. No lehet azt zsírral is – gondoltam. Hát lehetett, nem is az ízével van a baj, hanem már eleve a tészta is olyan törékeny lett, hogy alig bírtam a tepsibe betenni, most meg, hogy kisült – álom finom, de csak kiskanállal ehető. Persze, nem tragödi, el fog az fogyni így is, de hát mindig tanul valamit az ember lánya…

 Érdekel a receptem? Ha már megkínálni nem tudlak, esetleg ezt „vidd el”: Hozzávalók a tésztához: 10 dk cukor, 20 dk vaj,vagy margarin, 30 dk liszt, 1 egész tojás, csipet só. Töltelék: 5 dk vaj, 4 egész tojás, 20 dk cukor, 10 dk dió, 60 dk magozott meggy. Először megcsináljuk a linzerlapot és hidegre tesszük. Ez után készítjük el a tölteléket: a vajat habosra keverjük a cukorral és a tojás sárgákkal, majd hozzáadjuk a kimagozott, lecsurgatott meggyet, a darált diót és végül a tojások felvert habját. A tésztából két vékony lapot nyújtunk, az egyiket kicsit nagyobbra, úgy hogy a tepsi oldalát is ki tudjuk bélelni vele. Beleöntjük a tölteléket, rátesszük a másik lapot. Villával megszurkáljuk és lassú tűznél kb.30 percig sütjük. Kicsit hagyjuk a tepsiben hűlni, majd szeletekre vágjuk, a tetejét meg is lehet cukrozni. /Amúgy a becsületes neve „meggyes béles”, csak nekem a Nagymamám amikor ilyent sütött azt mondta, hogy ez a meggyes pite. Így hát rajtamaradt a név, én is annak hívom.

/