Egy kalandos élet

Olvasom, hogy ma van Zsigmondy Vilmos születésének évfordulója. Zsigmondy Vilmos (Pozsony, 1821. május 15. – Budapest, 1888. december 21.) bányamérnök, az MTA tagja. A hazai ártézi kutak fúrásának kialakítója és elterjesztője Részletek itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsigmondy_Vilmos Két dolgot azonban mindenképp hozzá kell fűznöm. Az egyik, hogy a wiki nem említi a harkányi kutakat. Pedig a mai napig él a kút, amit Zsigmondy fúrt anno. Vörösfenyő béléscsövekkel bélelve, stb. Érdekes részletek itt is: http://www.harkanyfurdo.hu/muszakierdekessegek.html  

A másik ennyire azért nem fontos tény, nevezetesen hosszú évekig voltam a Zsigmondy Vilmos szoc. birigád vezetője. Nevessenek, akik akarnak… Én tudom, se a brigád megalakulása előtt, se megszűnése után a kollégáimmal nem volt annyi közös porprogramom, mint akkoriban. És nem csak a közös bulikat számolom ide, nem csak a testvércégek találkozóit. Voltunk együtt színházban, képkiállításon is. Építkezni a kolléga pincéjénél, sőt volt kubikus társbrigádunk is, ha kellett valami belső ügyben segíteni, hát jöhettek hozzánk. Mi meg Szederkénybe mentünk megkóstolni a boraikat. Se előtte, se után nem volt olyan közösségi élet a cégnél, mint a szocbrigádos korszakban. 

Igenis visszasírom. És nem szégyellem. Azóta csak romlott a helyzet, kollegiális szinten /is/. Volna ma valaki, aki munkaidő után ottmaradna egy sörre és zsíroskenyérre csak azért, hogy egy fiatal kolléga eszmefuttatását meghallgassa valami műszaki témáról ? Ugye ilyen elképzelhetetlen. Bemennek, nagy nehezen letöltik a 8 órát, aztán rohannak. No nem haza, hanem többnyire egy másik munka után, hogy kiegészítsék a keresetüket. Vagy ha ez nincs, akkor se maradnak együtt, valahogy szétesett minden. Ez is. Mi a mai napig, ha összetalálkozunk volt kollégáimmal, szóba hozzuk ezeket a sztorikat, a kissé favágó hivatali munka örökéletű pillanatait. És jó ezekre visszaemlékezni. A mai fiatalok mire fognak ?