Gyorsan rongyokat tettem oda, nehogy még a falon is végigfolyjon. Délután a kertben rendezkedtem, ki kellett verni a túl magas út-szegélybetonokat, mert az új autó alacsonyabb, mint a Trabi volt, s veszélyes volt a beállás, mert nagyon szűk helyem van az udvarban való parkoláshoz. /Az utcán viszont nem szívesen hagyom kint…érthető okokból./ A szépen elgereblyézett föld jó részét persze elmosta. …De hát mit tehetek? Majd lassan újra benövi a borostyán, s akkor ez a gond megszűnik. Hajnalban voltam piacon, becsületére legyen mondva az ezért felelősöknek, fél 7-kor már dolgoztak a takarító munkások. Az Ágoston téren az egyik piros gesztenyéről letört egy nagy ág, és vagy a templom, vagy a régi iskola cserepeiből sok hevert törötten a földön. De az utakon mindenütt látszik a megtépett fák lombja, imitt-amott nagyobb ágak is.
És akkor folytatom úgy, ahogy a postot még tegnap kezdtem megírni: Rég olvastunk verset , s mert itt az estéről/éjszakáról esett szó, ezt ajánlom szíves figyelmetekbe:
JOHN KEATS - AZ ÁLOMHOZ
Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!Lágy ujjaiddal érints könyörülves fénytől futó, éjimádó szemünkre boruljona felejtő éjszaka; ó, édes Álom! hogyha akarod,törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,vagy várd meg a záró áment,amíg rám a mákonyos ágy suttog altatót;de óvj s erősíts, mert a vánkosona sírba szállt nap árnya átoson;űzd el szobámból a busarcu gondot,mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok;csukd el a lelkem ékszerét vigyázvas fordítsd meg kulcsod az olajos zárba.(Kosztolányi Dezső fordítása)
Foto: fotocommunity.de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése