Gimis osztálytársaimmal volt 5 éves, majd több év kihagyás után 17 éves találkozó, s onnan kezdve már „rendesen”, 5 évenként tartottuk a „hivatalos” összejöveteleket.
Közülünk azonban egy Franciaországban él, s néhány éve „rászoktunk” arra, hogy amikor nyaranta ő hazajön, s lejön Pécsre, akkor a „tiszteletére” rendezünk kis-talikat is, „aki bújt bújt, aki nem, nem” alapon. Ha valaki nem ér rá, megértjük, aki meg eljön, annak nagyon örülünk.
Jók funkcionáltak ezek a kis-talik, aztán tavaly hazajött egy Amerikába szakadt társunk is, akit 1980 óta nem láttunk. Családi okok miatt a tavalyi 45 évesre nem tudott eljönni, de amikor idén E-mail-oztam neki /vagyis a fiának, mert ő nem nagyon ért a gépezéshez/ azt a választ kaptam, hogy „Anyu elmegy a találkozóra.”
Hát volt nagy örömöm, és „természetesen” titokban tartottam. A franciaországi barátnőm nálam lakott, neki elárultam a titkot, de a többiek nem tudták. Voltunk 10-en, ebből a többség bizony nem ismerte fel elsőre a közel 30 évvel ezelőtt utoljára látott „leányzót”.
Meg kell mondjam, volt meglepetés…Mi, akik évi rendszerességgel találkozunk, nagyjából tudunk egymásról és azért én mindig beszámolok azokról is /már amennyit tudok/, akik épp nem tudtak eljönni. De most azért több mesélnivaló volt. Hiszen ezt az elveszett lányt elárasztottuk az évtizedek történeteivel... 
Egy cukrászdában találkoztunk, de miután beburkoltunk egy-egy nagy adag fagyit, egyikünk, aki a közelben lakik, meghívta az egész társaságot, hiszen ott náluk nyugodtabban lehetett sztorizni, vihorászni, mint a nyilvános helyen. Természetesen boldog örömmel mentünk.
Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt együtt lenni. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de mi ilyenkor mindig visszavedlünk 18 évessé és ez olyan jó ! Századszor is elmondjuk a régi sztorikat, visszaidézzük a tanáraink mondásait. Talán már csak az osztink él közülük – ezt nem tudjuk pontosan, mert valahogy az a rendszer alakult ki nálunk, hogy a tanárokat sose hívtuk meg.
Vendégem/barátnőm ma elutazott, így hát holnaptól visszaáll a régi világrend, rendes időben fekszem és kelek. Direkt sajnálom az éjszakába nyúló jó kis duma-partikat…
Sebaj. Már megbeszéltük, ha minden rendben megy, tavasszal újra találkozunk.
Kép: http://image.hotdog.hu/_data/members0/284/694284/images/fagyi.gif
Egy cukrászdában találkoztunk, de miután beburkoltunk egy-egy nagy adag fagyit, egyikünk, aki a közelben lakik, meghívta az egész társaságot, hiszen ott náluk nyugodtabban lehetett sztorizni, vihorászni, mint a nyilvános helyen. Természetesen boldog örömmel mentünk.
Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt együtt lenni. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de mi ilyenkor mindig visszavedlünk 18 évessé és ez olyan jó ! Századszor is elmondjuk a régi sztorikat, visszaidézzük a tanáraink mondásait. Talán már csak az osztink él közülük – ezt nem tudjuk pontosan, mert valahogy az a rendszer alakult ki nálunk, hogy a tanárokat sose hívtuk meg.
Vendégem/barátnőm ma elutazott, így hát holnaptól visszaáll a régi világrend, rendes időben fekszem és kelek. Direkt sajnálom az éjszakába nyúló jó kis duma-partikat…
Sebaj. Már megbeszéltük, ha minden rendben megy, tavasszal újra találkozunk.
Kép: http://image.hotdog.hu/_data/members0/284/694284/images/fagyi.gif 
A Rókusdomb vagy Rókus-domb nevezetes domb és környék a Szigeti városrészen belül.
/A Szigeti külváros Pécs egyik belső városrésze, mely az egykori Szigeti-kaputól nagyjából Uránvárosig terjed. Déli határa a vasútvonal./
Korábban legelő és szőlő volt ezen a dombon. Mára azonban teljesen beépült. A domb keleti oldalán található a műemlék jellegű Török-kút. A dombon épült a 16. században Idrisz Baba türbéje is. /wikipedia/
Már az idejét sem tudom, mikor ettem, pedig nagyon szeretem, az egyik kedvencem. Na, ma gombaleves lesz ebédre. Természetesen reggel, amikor megyek a tejért, elviszem bemutatni a gombaszakértőnek – de nincs kétségem, ez mind szegfűgomba.
Csak egy gombát nem tudok soha elvinni a szakértőhöz, ez pedig a gyapjas tintagomba:
Ezt viszont semmivel nem lehet összecserélni ! Akkor jó, amikor picurka, tömör, a kucsmája még nem nyílt ki. A húsa hersegő, dió ízű, rántva mennyei ! Viszont hátránya, hogy a leszedés után viszonylag gyorsan el kell fogyasztani, mert rettentően hamar "öregszik". Amikor pedig megöregszik, undorító kék nyálkát ereszt, akkor meg már az ember nem szedi le. 
A fehér márványba faragott bányaló egész jó, bár valami miatt én egy bányalovat inkább el tudtam volna képzelni fekete márványból - de ez már csak a ló emléke - tán azért fehér.
Aztán körbejártuk a víztorony szomszédságában lévő házakat – s újfent ámulva nyugtáztam, hogy 2009-ben Pécsett van még ”élhető” lakótelep.
A fák már hatalmasak, tele vannak madárdallal, a fű rendben tartott, nyírt, NEM SZEMES, újra mondom, MINDEN pad ép, használható. A játszótér homokja egy nylonnal lefedve /jó, mondjuk ez egészen biztos egyéni akció – de akkor is az ott élők felelősségérzetét mutatja/. Sok ház előtt az ilyen helyeken „szokásos” kicsi virágoskert.
Szóval itt sétáltam és nagyon jól éreztem magam.
Akárkinek ajánlhatom, sétáljon ott egyet, nem hinném, hogy megbánná. 
Bár hangulata miatt csak az első versszakát idézem, de érdemes végigolvasni ezt a gyönyörű verset:
József Attila: Óda
1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
… 
A világ legnagyobb kaszinója kétszer akkora, mint a Las Vegas-i Venetian.
A Kína különleges közigazgatású régiójának számító Makaóban 2,4 milliárd dolláros (közel 452 milliárd forintos) költségvetéssel épült kaszinó-, hotel- és szórakoztató-komplexumhoz 3000 szállodai szoba, 1150 játékasztal, 7000 nyerőautomata, 350 üzlet, egy 1800 férőhelyes konferenciaközpont és egy 15 ezer férőhelyes sportaréna tartozik.
A Las Vegas-i Sands konszern elnöke, Sheldon Adelson nem aggódik az építkezés közben felmerülő problémák miatt, mert Las Vegas-i tapasztalataiból ítélve a világ 14. leggazdagabb embere úgy véli, hogy a befektetés 3-5 éven belül megtérül.
A szórakoztató központ kétszer akkora, mint a Las Vegasban található eredeti kaszinó. A Venetian Macao Ázsia legnagyobb épülete, a világon csak a Washington államban található Boeing gyár épülete előzi meg.
A makaói kormány és a kaszinótulajdonosok abban bíznak, hogy a Cotai szórakoztató negyed - ami a Makaó-félszigettől délre fekvő Taipa és Coloane szigetek közötti tengertől elhódított területen van kiépülőben - tovább fogja növelni a jelenlegi mintegy 20 millió turista számát. Reményeik szerint a főként Kínából érkező külföldiek néhány napot töltenek ott, miközben sokak játszanak is.
A Las Vegas-i Sands, amely többek között a Sands Macao kaszinót is üzemelteti, a Cotai negyedben 2010-ig mintegy 12 milliárd dolláros (közel 2260 milliárd forintos) beruházással 20 ezer hotelszoba felépítését tervezi. /index,hu/
Itt rengeteg kép látható:
P.s.
1. Úgy gondoltam, az áram nélküli napon kimenekülök kicsit a városból, de az /s/n/em jött össze….:-(
2. Reménykedem, hogy ezzel a címmel is jó előre kerülök a Google-ban, hátha elolvassa valaki az EON-tól…
És akkor itt láthatjátok, azokat a tényleg néhány centis kis rácsokat és nyelőket, illetve a kb. 80 cm átmérőjű kör alakú, állandóan szeméttel teli és eldugult víznyelő képét, amit panaszlok:
Aztán egyszer csak feláll, és elindul az autó felé. Akkor hazajövünk. A Gyükésbe ritkán megyek már – magam se értem, miért. De tegnap ott voltunk. Vittem egy plédet, könyvet, és egy árnyas helyen letelepedtünk. Több mint egy órát voltunk ott, pompás volt. Fényképeztem is, és a könyvet letéve csak „úgy bámultam ki magamból” . Ilyenkor mindig Szabó Lőrinc Fűben c. verse jut eszembe, már volt a blogban, csak az elejét írom be:
„Fekszem hanyatt;
fejem alatt
megszólal a
vén föld szava:
No, ugye, kár volt?.....”
Az ég mese-kék volt, tejszínhabos felhőkkel, csend volt, csak a rét „zsongása” hallatszott, ember /hálisten/ sehol. Visszagondoltam, hogy húsz év alatt hány ilyen csodaszép csendes órát is kaptam én ettől a réttől ? Hányszor pihentünk ugyanígy kutyáimmal a nyári melegben egy árnyékos akácfa védelmében ? Hányszor csodáltam a felhők formáit, hányszor hallottam a tücskök ciripelését és egy-egy elsuhanó fecskeraj csivitelését ?
Sokszor, nagyon sokszor voltam azon a réten boldog.
Kellőképp hálás is vagyok érte.
Aki nem ismeri az ilyen rétek lélekgyógyító szépségét, ajánlom, menjen sürgősen és keressen magának egyet, hogy része legyen ebben a csodában.
És mintha ez az ajándék nem lett volna elég, ma hajnali ötkor ébredve olyan intenzív hársillatot éreztem, mintha a fa ágai közt állt volna az ágyam.
Az év 52 hetéből van egy, amikor szeretek itt lakni. Ez az az idő, amikor a szomszéd óriási hárs virágzik. El nem tudom mondani, milyen pompás egy ilyen nyíló hárs közelében tartózkodni naphosszat. Nem csak a kert, a lakás is tele van az illatával. Kora reggeli Lili-séta kapcsán próbáltam készíteni néhány fotót, mivel azonban a felkelő nappal szemben kellett fényképeznem, nem igazán sikerültek a képek. Egyet azért megmutatok.
Szavam se lesz, ha most napokig semmi „különös jó” nem történik velem.
Rossz perceimben elgondolkodom: megérdemlek ennyit is ? 
