Igaz, tegnap, június 12-én lett volna „évfordulós” – de mivel el voltam foglalva a saját dolgommal, megfeledkeztem róla, pedig nem érdemli meg ! Ezért egy napos késéssel mégiscsak megemlékezem róla, hiszen kedveltem, jó színésznek tartottam, és nem utolsó sorban, mint minden rendes tinilány szerelmes voltam belé a Római vakációban játszott szerepe miatt.
Édesapja gyógyszerész volt San Diego-ban, szülei 1921-ben elváltak. Gregory a nagyanyjához került. Berkeley-ben orvostanhallgató volt, az ott töltött idő során kezdett a színészet felé fordulni. Elszegődött a New York Neighborhood Playhouse csoporthoz és élete első alakítását a Broadway-en nyújtotta, Emlyn Williams The Morning Star című 1942-es művében. Egy évvel később már Hollywood-ban forgatta a Days of Glory című RKO filmet. Következő filmje, a Keys of the Kingdom (Mennyország kulcsa) Oscar-díj jelölést hozott. Peck adottságaival sikere volt ítélve: magas volt, életerős, igazi hőstípus, mégis decens. Alfred Hitchcock 1945-ös Elbűvölve című thrillerében amnéziában szenvedő férfit alakít, akit gyilkossággal vádolnak. Az Őzgida című filmért újra jelölték Oscar-ra, valamint Arany Glóbusz díjjal jutalmazták. Több westernben is játszott: a Párbaj a napon-ban 1946-ban, a Yellow Sky-ban (1948) és a Gunfighterben (1950). Az Úri becsületszó (1947) Szárnyaló bátorság (1949) című filmekért újra jelölte az Akadémia.
Ezekben az években már negyedmillió dollárt kapott filmenként. Továbbra is játszott hősi szerepekben, mint a Captain Horatio Hornblower (1951), vagy a Moby Dick (1956), majd miután szerepet vállalt Audrey Hepburn debütáló filmjében, a Római vakációban, négy jelölés után 1962-ben végre elnyerte a hőn áhított Oscar aranyszobrot Atticus Finch ügyvéd megformálásáért a Ne bántsátok a Feketerigót! című filmben. A 1960-as évek elején a Rettegés foka (1962) és a 1963-as Captain Newman című filmekben szerepelt. A korai 60-as évek egyik legnagyobb kasszasikerében, a Navarone ágyúiban Keith Mallory kapitány szerepében szintén felejthetetlen alakítást nyújtott.
Klasszikus amerikai karrierje a 70-es években lassacskán lefelé kezdett ívelni, több közepes filmben is szerepet vállalt Trial of the Catonsville Nine – 1972, a The Dove – 1974, MacArthurben (1977) és a Brazíliai fiúk(1978), utóbbiban Joseph Mengelét alakította. Az 1976-ban bemutatott Ómen című kultikus horror Robert Thornjaként újra visszatért az élvonalba és kénytelen szembeszállni a gonosszal, miután megtudja fiáról, hogy nem más, mint maga az Antikrisztus. Tengeri farkasokban tündökölt többek között Roger Moore mellett 1980-ban. A később született amerikai sztárokkal ellentétben Gregory Peck élete vége felé kezdett televíziós szerepeket vállalni The Scarlet and the Black (Bíbor és fekete). 1991-ben a Rettegés foka Martin Scorsese féle remake-jében is feltűnt egy pillanatra. Majd ugyanebben az évben játszott Norman Jewison filmben, A nagy likvidátorban.
Greta Konen Rice-tól 12 év házasság után 1954-ben elvált. Idősebb fia 1975-ben öngyilkosságot követett el, fejbelőtte magát. Második feleségével Veronique Passanival boldog házassága volt, 5 gyermekük született. Természetes halállal halt meg 87 évesen Los Angelesben. /wikipedia/
Kép: http://media.photobucket.com/image/gregory%20peck/theoldlaughinglady/039_65956Gregory-Peck1.jpg
2009. június 13., szombat
Sármos fiúként él emlékeimben
Igaz, tegnap, június 12-én lett volna „évfordulós” – de mivel el voltam foglalva a saját dolgommal, megfeledkeztem róla, pedig nem érdemli meg ! Ezért egy napos késéssel mégiscsak megemlékezem róla, hiszen kedveltem, jó színésznek tartottam, és nem utolsó sorban, mint minden rendes tinilány szerelmes voltam belé a Római vakációban játszott szerepe miatt.
Édesapja gyógyszerész volt San Diego-ban, szülei 1921-ben elváltak. Gregory a nagyanyjához került. Berkeley-ben orvostanhallgató volt, az ott töltött idő során kezdett a színészet felé fordulni. Elszegődött a New York Neighborhood Playhouse csoporthoz és élete első alakítását a Broadway-en nyújtotta, Emlyn Williams The Morning Star című 1942-es művében. Egy évvel később már Hollywood-ban forgatta a Days of Glory című RKO filmet. Következő filmje, a Keys of the Kingdom (Mennyország kulcsa) Oscar-díj jelölést hozott. Peck adottságaival sikere volt ítélve: magas volt, életerős, igazi hőstípus, mégis decens. Alfred Hitchcock 1945-ös Elbűvölve című thrillerében amnéziában szenvedő férfit alakít, akit gyilkossággal vádolnak. Az Őzgida című filmért újra jelölték Oscar-ra, valamint Arany Glóbusz díjjal jutalmazták. Több westernben is játszott: a Párbaj a napon-ban 1946-ban, a Yellow Sky-ban (1948) és a Gunfighterben (1950). Az Úri becsületszó (1947) Szárnyaló bátorság (1949) című filmekért újra jelölte az Akadémia.
Ezekben az években már negyedmillió dollárt kapott filmenként. Továbbra is játszott hősi szerepekben, mint a Captain Horatio Hornblower (1951), vagy a Moby Dick (1956), majd miután szerepet vállalt Audrey Hepburn debütáló filmjében, a Római vakációban, négy jelölés után 1962-ben végre elnyerte a hőn áhított Oscar aranyszobrot Atticus Finch ügyvéd megformálásáért a Ne bántsátok a Feketerigót! című filmben. A 1960-as évek elején a Rettegés foka (1962) és a 1963-as Captain Newman című filmekben szerepelt. A korai 60-as évek egyik legnagyobb kasszasikerében, a Navarone ágyúiban Keith Mallory kapitány szerepében szintén felejthetetlen alakítást nyújtott.
Klasszikus amerikai karrierje a 70-es években lassacskán lefelé kezdett ívelni, több közepes filmben is szerepet vállalt Trial of the Catonsville Nine – 1972, a The Dove – 1974, MacArthurben (1977) és a Brazíliai fiúk(1978), utóbbiban Joseph Mengelét alakította. Az 1976-ban bemutatott Ómen című kultikus horror Robert Thornjaként újra visszatért az élvonalba és kénytelen szembeszállni a gonosszal, miután megtudja fiáról, hogy nem más, mint maga az Antikrisztus. Tengeri farkasokban tündökölt többek között Roger Moore mellett 1980-ban. A később született amerikai sztárokkal ellentétben Gregory Peck élete vége felé kezdett televíziós szerepeket vállalni The Scarlet and the Black (Bíbor és fekete). 1991-ben a Rettegés foka Martin Scorsese féle remake-jében is feltűnt egy pillanatra. Majd ugyanebben az évben játszott Norman Jewison filmben, A nagy likvidátorban.
Greta Konen Rice-tól 12 év házasság után 1954-ben elvált. Idősebb fia 1975-ben öngyilkosságot követett el, fejbelőtte magát. Második feleségével Veronique Passanival boldog házassága volt, 5 gyermekük született. Természetes halállal halt meg 87 évesen Los Angelesben. /wikipedia/
Kép: http://media.photobucket.com/image/gregory%20peck/theoldlaughinglady/039_65956Gregory-Peck1.jpg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése