Mahler és az osztriga

Van ugye, aki imádja az osztrigát. Én egészen biztos belebetegednék, ha ki kellene egy kagylóból azt az izét szippantanom. Van, aki szereti a modern klasszikus zenét. Én megpróbáltam – nekem ez se megy. Mert elmentem a híres-neves, csodálatosnak beharangozott Mahler VIII. szimfónia előadására tegnap este a Dóm térre. Sajnos megint csak azt kell mondanom, úgy tűnik az én ízlésem, elvárásom egy bizonyos előadással kapcsolatban nem egyezik a tömegekével. Maga a zene se tetszett. /=lásd fentebb osztriga/ Nem hogy nem érintette meg a lelkemet, hanem egyenesen idegesítő volt. Ezúton kérek bocsánatot Mahler összes rajongójától, és a sznoboktól…./Borítékolom egy két ismerősöm holnap hallható véleményét…./ És hát sajnos nem tudok jobbat mondani a közönségről se, mint előző alkalommal az István a királynál. Hogy minek kell pólyásokat elhozni ? Olyan mama-hasára-kötözős izében, pár hónapos csecsemőt láttam kettőt is. Kis kölkök szaladgáltak, cumival vagy kólás üveggel szájukban, miközben anyuka folyamatosan pisszegte őket. De a felnőttek is… Legalábbis ahol én ültem/álltam, /közvetlenül a templom előtt/ ott megállás nélkül cirkuláltak, mint a hangyák. Most vittem egy kis horgász-széket, persze ha leültem nem láttam semmit, de gondoltam a zenénél a látvány nem fontos annyira. De a zene se nem varázsolt el, se nem kötött le. Néztem hát a lábakat, a cipőket. Arról lehetne egy regényt írni. Ki milyen cipőben volt. A kockakövekre totál alkalmatlan tűsarkútól a kínai strandpapucson át pl. 4 db. MBT cipőt is láttam. Ezen aztán elgondolkodtam, jobban, mint a zenén. Egy ilyen cipő mostanság már 60 ezer Ft. körül van. Ha hozzám vágnák, örömmel elfogadnám, de venni biztos nem fogok/tudok. Innen aztán Mahlert gyorsan elhagyva, a nemrég említett/vágyott terveimre rebbentek gondolataim. Ma délelőtt kiszámoltam, hogy mibe kerülne egy szlovéniai út. 5 nap kb.60 ezer. Na ja. De nagy valószínűséggel kell szemüveget csináltatnom, holnapra várom a mázolót, két db hármas és egy db kettes ablak tisztességes /lekaparós-újrafestős/ mázolása is esedékes lenne. És ugye itt van az a bizonyos, jövő tavaszra tervezett/beígért franciaországi barátnő látogatás. Szerintem minimum 50 ezer lenne az útiköltség. Aztán mivel mindjárt szeptember van, meg kellene kezdenem a készülődést karácsonyra is – különös tekintettel arra, hogy volt szíves országom „nyomorúságban élő vezetősége” és elvette tőlem /is/ azt a bizonyos 13.havi nyugdíjat, ami segítette eddig a családtagjaimnak való ajándék-vásárlást. És ó-ó, a vágyva-vágyott, kicsit jobb minőségű fotómasináról már szó se essen… azt hiszem egyelőre az csak álom marad… /Láthatjátok milyen fertelmes az a kép, amit tudtam tegnap csinálni vele. Ki se lehet nagyítani, mert akkor tiszta elmosódott paca az egész :-( /

Szóval ezek jártak a fejemben, amikor úgy döntöttem, ehhez nem kell nekem egy kényelmetlen széken kuporognom, néznem az idegesítően mászkáló embertömeget, hallgatnom egy zenét, ami nem tetszik. Ergo: fogtam magam és 9 előtt pár perccel eljöttem. Bezsebelhettem a mediterrán hangulatok második /egyben utolsó/ csalódását. Persze se nem fáj, se nem bánt ez se. Túl nagy reményeim, elvárásaim amúgy sem voltak, a csalódásom se nagy. Ráadásul felhős volt az ég. Még csak a csillagaimat se láttam…. Részletek itt: http://www.pecs.egyhazmegye.hu/ezrek.html @x ajánlata szerint képek itt: http://bama.hu/galerialp/32187