Tekergések

Ma jóformán nem voltam itthon. Délelőtt elmentem a temetőbe. Nem szeretem a halottak napját, igazán mondom, csak illendőségből megyek ilyenkor. De azért kivittem a virágokat meg a gyertyákat, hogy a hétvégi tömeget ne is kelljen látnom. Kivételesen most a legidősebb unokatestvéremet is elvittem magammal – tekintve, hogy nélkülem nem tudom, kijutott volna-e, - ugyanis tavaly levágták az egyik lábát, s meglehetősen korlátozott a mozgásában. Az ő sírjait is végigjártuk, már elmúlt 11- mire végeztünk. De csodálatos idő volt, s nem volt kedvem hazajönni. Régóta volt egy önként vállalt feladatom, ki akartam deríteni egy kedves ismerősöm ösztönzésére, hogy megvan, avagy eltűnt a Pintér kertből a „Lovacska” c. szobor ? Nem akartam szívességet kérni régvolt kollégáktól, leperkáltam a 300.- Ft-os belépőt, s a fényképezőmmel együtt bementem. A Lovacskát megtaláltam – bizonyíték a róla készült kép is:

                                                             
Szégyen, hogy el van dugva ez a szobor, a hulladékfa, meg egyéb vicik-vacak szemét közé-mögé. Meggondolom, hogy hivatalosan is szóvátegyem-e ?
Egyébként 300 Ft-ért még soha ilyen szépséget nem tudtam magamnak vásárolni, mint ez az ott eltöltött egy óra. A parkban sehol senki rajtam és a madarakon kívül. Találtam egy padot, leültem oda. Sírdogáltam kicsit, de azért valahogy csak megvigasztalódtam, mert olyan gyönyörű volt körülöttem minden, mint a mesében. Megmutatok néhány ott készített képet.

Ezen a padon ücsörögtem

Ez az aranyszínű lombsátor borult fölém

A kis kilátóból átlátni a Havihegyre

Sóskaborbolya rubintszínű termései

A termések közelről

A tölgy levele is sárgul

Gnóm - az egyik kedvenc szobrom itt

Délután pedig arra gondoltam, olyan régen voltam a Lili gyerekeivel sétálni, vagyis ők olyan régen voltak sétálni /mert nélkülem nem nagyon viszik őket/ menjünk el valamerre. Sikerült is mindkét pécsi gyereket összeszedni, és felmentünk a tettyei kőbánya fölötti /felsőgyükési/ erdőrészbe. Próbáltunk ott fotókat készíteni, de ez a két bolond kis kutya annyira örült egymásnak, hogy nem bírtak magukkal, nem nagyon sikerültek a képek. De jó volt látni őket. Hihetetlen, hogy már ők is 9 évesek ! Hiszen „most” születtek….
Elfáradtam estére, de nem baj, kevesebb időm marad elalvás előtt gondolkodni.

A tettyei kőbánya őszi pompában

Jutalomfalatra várva

Kutya-gyerekek játék közben.

(Egyidősek, és mégis mennyire másak ! A lány tiszta anyja, már őszül a pofácskája. A fiú az apjára ütött, nem látszik rajta a kora.)