Nagyon sokan voltak. A forgalmat valóban leállították, majd egyszer csak elsötétült minden, a közvilágítást is kikapcsolták.
7-kor elkezdett játszani egy zenekar, hát bocsássák meg nekem, - de az én ízlésemnek nagyon nem tetsző muzsikát játszottak. No de nem értük/miattuk jöttem, elviseltem. Meglepő /?/, hogy – mint a nyáresti rendezvényeken is – itt is, most is rengeteg kisgyerek volt. Talán nem is az 5-6 évesekkel van/volt nekem bajom, de hasrakötőben picibaba, karbavett szinte-pólyás kérdezem én, mi a fenét keres este hét után, novemberben az édes drága jó anyukájával együtt az utcán ? No, erre is legyintettem, nem fogom hagyni, hogy elrontsák ilyen hülyeségek a kedvemet.
Tudtam, hogy a színpadon lesz balett, de arra valahogy nem voltam annyira kíváncsi mint a darukra. Természetesen velem volt a gép, dacára annak, hogy most már nagyon is jól tudtam, hogy egyetlen jó képet sem fogok tudni csinálni. Így a táncosokkal nem is kísérleteztem. De a darukkal bizony mégis csak… Persze, hogy nem jók a képek, eszetekbe ne jusson kinagyítani ! Így, lekicsinyített formában még úgy-ahogy látszik rajta valami. De kinagyítva egy paca az egész.
A produkció Ravel Boleró-jára indult. Már a zenét is imádtam. De amikor ezek a monstrumok játszi könnyedséggel egyszer csak pörögni-forogni kezdtek, teljesen elvarázsolódtam. A szálloda darui nem táncoltak, da a 6-os út déli oldalán kétszer 3 daru viszont igen. Nagyon ügyesen volt a világítástechnika megoldva, állandóan változott, cserélődött a megvilágítás és a daruk „karjára” egy hosszú, vékony lepel volt kötve, ami bájosan lengedezett a szélben, amikor ide-oda forgolódtak. Tényleg elbűvölt engem, egyszerűen már csak az is, hogy egy ekkora géppel ilyen kecsesen, könnyeden, látványosan lehet forgolódni.
Néztem én ezeket már napközben, nem is egyszer, de hát az olyan „közönséges” ide-oda forgolódás volt. Betonnal teli csilléket emeltek, meg a betonozáshoz szükséges vasakat, meg a csoda tudja mit. Csak úgy rendesen, mindenféle „báj” nélkül. De ma estére megelevenedtek, elvarázsolódtak.
Nekem nagyon tetszett. Igaz, - /Hát már miért is sikerüljön nekem minden?/ a végére a frissen töltött akkuim lemerültek, és pont az előadás utolsó jelenetét nem tudtam dokumentálni, pedig az is csodaszép és főképp látványos volt, ugyanis a daruk karján lengő kendő felfüggesztési pontjánál tűzijátékok gyúltak, és mint hatalmas csillagszórók sercegve szórták arany csillagaikat szerteszét.
Nem tudom kié volt az ötlet, de köszönet érte ! Feledhetetlen élmény volt.
Mellesleg itt jelentették be hivatalosan, hogy a „Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa” program nyerte meg a 1,5 millió eurós (valamivel több mint 400 millió forint) pénzjutalommal járó Melina Mercouri nemzetközi emlékdíjat.
Azt hiszem jól jött ez nekünk.
Ezek még a kezdetek előtti képek, a daruk és a színpad - közúti megvilágítással
Próbáltam játszani egy kicsit.
Persze ez nem olyan, mint az igazi tüzijáték volt :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése