Aranyosfodorka napjai: Egyszerű kis szerda….

Húúúúú, de kemény napom volt tegnap ! Nem volt lelkierőm 6-kor elindulni a piacra a tejért, csak a 7,15-ös busszal mentem. Hát a rémálmok rémálma volt ! A fűtött busz zsúfolásig tele volt, az ellen úgy-ahogy lehet védekezni, sapka le, kabát kigombol, sál leteker…De a reggeli csúcsban a Zsolnay úton végeláthatatlan sor áll. Komolyan mondom, katasztrofálisak 8 előtt a közlekedési viszonyok a városban ! Nem a hó miatt, csak úgy „normálisan” volt őrület. Nem szoktam én ez idő tájban járni, hát nem is fogok. Inkább felkelek hajnalok hajnalán. 1/4 9-re értem a vásárcsarnokba, már azon izgultam, eladja tejesasszonyom a tejet. De nem, szerencsére ez megvolt. Majd átmentem a szemközti gyógyszertárba – hát én nem tudom, hogy a patikákban miért megy olyan irgalmatlanul lassan a sor, de itt izzadtam le másodszor…
Ez után meglátogattam azt az idős nénit, akiről hónapokkal ezelőtt írtam, hogy az elfekvőben van – most megtudtam, hogy tegnap óta nincs eszméleténél. Őszintén szólva „búcsúzni” mentem – nem kellett volna. Ő már nem tudta, hogy ott vagyok, én őrizhettem volna róla egy „szebb” képet is, mint a mai. Délután a férjétől megtudtam, hogy lelopták az arany nyakláncát. Erre már nem is tudok mit mondani…
Nem tudtam, hogy a Megyei Könyvtár mikor nyit, nagy kalandok és óriási kerülők után elmentem az Apáca utcába – de kicsit korán, mert a könyvtár csak 10-kor nyit, vagyis itt nem jártam eredménnyel. Elvittem egy ismerősöm kérésére a Hunyadi útra egy kis csomagot, aztán az Anna utcán át az Ágoston tér felé, gyalog jöttem haza.
Már a városban is lőttem pár képet, de itt, kedvenc Orsolya utcámban is lefotóztam azokat az öreg házakat, melyek ki tudja, meddig lesznek még láthatók. Látszik még rajtuk építőik gazdagsága, igényessége, stílusa, de látszik rajtuk az utánuk következők közönye és nyomora…
Hazafelé jövet meglátogattam öreg barátnőmet is, aztán a délelőtti program befejezéseképp a lakásomtól 10 m-re akkorát estem, hogy csak úgy csattant. Annyira beütöttem a térdem, hogy egész éjjel a jeges zselével borogatom, hogy a hét végére használható legyen. Ráadásul délután el kellett mennem a Tettye utcába egy megbeszélésre, persze oda is csak gyalog tudtam menni, hááááááááááááát, mit mondjak, elég rendesen elfáradtam. Ez a nap kb. elég eseményt adott a hét hátralévő részére.
Ez okból kifolyólag elhatároztam, hogy ma sehová se megyek, viszont megcsinálom a grillázsos sütit. Holnapra a linzert terveztem be, az első adagot ugyanis teljes egészében felfaltuk /a gyereke meg én./ Rám fér egy kis pihenés !?
(A képek azért „szemcsések” mert végig esett a hó.)