Érik a vihar...

Olvasom Moldova Miskolcról írt könyvét. Habár még csak az első kötettel végeztem, de azt hiszem, tartanom kell legalább egy nap szünetet, olyan töményen, olyan letaglózóan írt az ottani helyzetről, hogy azt alig tudom elviselni. Mindenki számára – gondolom én – ismert Miskolc helyzete, és népességi összetétele. De most ebben a könyvben – eddig – nem csak erről volt szó. Épp úgy, mint a Dráva-vidékkel foglalkozó könyvben, kíméletlen leírást kapunk az ország egy részének tökéletes széthullásáról, lepusztulásáról, tönkremeneteléről, vagy inkább mondjam, tönkretételéről.

Nem nagyon akarnék politikát keverni blogom soraiba, nem fogom bemocskolni, a 20 éve fennálló „rendszer”-nek sem minősítésével, sem kritikájával, és ötleteket sem akarok adni, hogy szerintem mit, hogyan kellett volna, vagy kellene…
((Abszolút zárójelben, csak annyit említenék meg, hogy anno 1990 táján, még közvéleménykutatós koromban, minden kérdőívben bent voltak azok a kérdések, hogy "Ön jónak tartaná-e, ha ....ezeket és ezeket  -  és itt bizonyos cégek/üzemek felsorolása következett - szóval ha ezeket magánkézbe adnák ? Esküszöm Nektek, a kérdezettekl 90 %-a "Nem"-mel válaszolt. Csak azt tudnám, hogy akkor, ha már előre tudták, mit akarnak csinálni, hát mi a frásznak kérdezték az embereket ???))
Sajnos semmi, de semmi reményt nem látok arra nézve, hogy a jövőben bármiféle változás is történhetne. (Őszintén mondom, sokszor gondolok arra a bizonyos nemrég közzétett világvége videóra. NEM látok más kiutat. Pusztuljon minden…megérdemeljük, mert nem vagyunk képesek megváltozni! Mert képtelenek vagyunk a múlt hibáiból tanulni.)
Sajnálom, hogy ez a borongós téma jutott advent harmadik vasárnapjára, de egyszerűen nem bírtam szó nélkül hagyni az olvasottakat. Mindenki figyelmébe ajánlanám a könyvet, nem mint karácsony előtti szép érzéseket keltő irodalmat, hanem ha elolvasod, garantáltan hálát adhatsz a Teremtőnek, hogy Te ott és úgy élsz, ahol és ahogy…
Bocs Miskolciak. Zömében nem Ti tehettek róla…

Eddig írtam a postot tegnap este. Aztán éjjel mégis csak folytattam a könyv olvasását. Emiatt bővítettem egy kis részlettel/idézettel a szövegemet. A sorok NEM ma íródtak:

„……Az egyre kiterjedtebb piacnak a szükséglete, amelyen termékeit eladhatja, végigkergeti a burzsoáziát az egész földgolyón. Mindenüvé be kell magát fészkelnie, mindenütt be kell rendezkednie, mindenütt összeköttetéseket kell létesítenie.
…… a világpiac kiaknázása által valamennyi ország termelését és fogyasztását kozmopolitává formálta. ….Az ősi nemzeti iparok elpusztultak és napról napra pusztulnak. Új iparok szorítják ki őket, amelyeknek meghonosítása minden civilizált nemzet életkérdésévé válik, olyan iparok, amelyek már nem hazai nyersanyagot dolgoznak fel, hanem a legtávolabbi égövek nyersanyagát, és amelyeknek gyártmányait nemcsak magában az országban, hanem a világ minden részén fogyasztják. A régi, belföldi termékékkel kielégített szükségletek helyébe újak lépnek, amelyeknek kielégítésére a legtávolibb országok és éghajlatok termékei kellenek. A régi helyi és nemzeti önellátás és elzárkózottság helyébe a nemzetek sokoldalú érintkezése, egymástól való sokrétű függése lép. És ez így van nemcsak az anyagi, hanem a szellemi termelésben is..….
.....Elég a kereskedelmi válságokat felemlítenünk, melyek periodikus visszatértükkel egyre fenyegetőbben teszik kérdésessé az egész polgári társadalmat. A kereskedelmi válságok alkalmával nemcsak az előállított termékek; hanem a már létrehozott termelőerők nagy része is rendszeresen elpusztul. A válságokban olyan társadalmi járvány tör ki, mely minden előbbi korszakban képtelenségnek tűnt volna fel - a túltermelés járványa. A társadalom hirtelen a pillanatnyi barbárság állapotábra esik vissza; mintha éhínség, általános irtóháború falt volna fel minden élelmiszert; az ipar és kereskedelem mintha megsemmisült volna; és miért? Azért, mert a társadalomnak túl sok a civilizációja, túl sok az élelmiszere, túl sok az ipara, túl sok a kereskedelme. A társadalom rendelkezésére álló termelőerők már nem a polgári civilizációt és a polgári tulajdonviszonyokat mozdítják elő; ellenkezőleg, túl hatalmasokká lettek e viszonyokhoz képest, e viszonyok akadályozzák őket és mihelyt az akadályt leküzdik, az egész polgári társadalomban zavart támasztanak, fenyegetik a polgári tulajdon létét. A polgári viszonyok túl szűkké váltak, nem képesek befogadni a gazdagságot, melyet maguk termeltek. - Hogyan győzi le a polgári társadalom a válságokat? Egyrészt úgy, hogy kénytelen elpusztítani a termelőerők nagy tömegét; másrészt úgy, hogy új piacokat hódít meg és alaposabban zsákmányolja ki a régieket. Tehát hogyan? Úgy, hogy még általánosabb, még hatalmasabb válságokat készít elő és kevesbíti a válságok elhárításának eszközeit…” /1848/

No comment.....