Közeleg...

Ez a kép – már megint nem tökéletes – ezért nem is nagyítható – de tegnap este volt látható itt fölöttünk. Kár, hogy a városban járkáltam épp az adott időben, s nem valahol a Mecsek-oldalban, onnan biztos szebb képet tudtam volna készíteni…

Egyébként azért melengette meg a szívemet a látvány, mert  december közepén-végén, ha ilyent látok, mindig, mindörökre a gyerekkoromban hallott mondat csendül fel benne: „Azért ilyen piros az ég, mert az angyalkák most sütik a karácsonyi díszeket.” Igen, igen ezt mondták nekem, hogy „díszeket” sütnek és ezt nem tévedésből mondták. Az ötvenes évek szegény karácsonyain nálunk /is/ karácsonyfadísz volt a virágcakkosra vágott linzerkarika, sőt emlékeim szerint Anyánk mintha egyszer valami házilag készült szaloncukorral is próbálkozott volna… Haj azok a régi vacak szaloncukrok… csontkeménnyé öregedve is de jók voltak ! Hogy kerestük a "csokisat" /a barna színűt/  én pl. a "citromosat" nagyon nem kedveltem, ez természetesen sárgára volt festve. Persze egyiknek sem volt semmi köze se a csokihoz, se a citromhoz. Mégis, milyen izgalom volt egyet-egyet lelopni a fáról, majd utána gondosan és óvatosan visszahajtogatni a papírt, mintha mi sem történt volna, majd látni testvérünk bosszúsan meglepett, csalódott arcát, amikor kitapint egy ilyent…

Istenem…Minden olyan szép…..volt….