Nem szívesen szedek gyógyszert /mondjuk most is csak 500-as Aspirint vettem be/.
Viszont még csak hőemelkedésem sem volt.
„Rendes” hideg van /ablakhőmérőn reggel 6-kor mínusz 14 fok/
Viszont tegnap ki sem kellett dugni az orrom /ma is csak majd délután kell egy rövid időre, a közelbe kimennem/.
Dacára, hogy nem voltam 100%-os „formában” megsütöttem két adag linzert és ráadásul egyetlen szem sem égett meg belőle. Pedig a gáz elég vacak volt és jó rendesen fel kellett tekernem, hogy megsüljenek a sütik. Ilyenkor szoktam elveszteni a türelmemet, otthagyom az egészet, bejövök a szobába – majd megfeledkezem róluk, s elégetem.
Ami azonban ezektől az ellentmondásoktól teljesen független, /vagy mégse?/ az ilyesféle időkben bukkan fel újra és újra bennem a végtelen hála Isten/Sors/Körülmények? felé.
Tudom, elég nagy disznóság ez, hogy csak a szélsőséges helyzetekben vannak meg bennem ilyen erősen ezek az érzések – de tény, hogy amikor valami nagyon durva időjárási helyzetbe kerülök, /ijesztő nyári vihar, dermesztő téli hideg, stb../ akkor azonnal az jut eszembe, de jó is nekem, hogy tető van a fejem felett, hogy meleg szobám van! És igenis hálás vagyok ezért! Persze lehet mondani, egy életet adtam érte, 40 év mindennapi becsületes munkáját. De azért azt is tudni kell, hogy az otthontalanok között is vannak olyanok, akik dolgoztak, aztán valahogy mégis csak úgy alakult az életük, hogy talajt és otthont veszítve, az utcára kényszerültek. Tudom én, hogy az az átkozott alkohol /mostanában már a drog is/ besegített nekik. Akkor is szánom őket. És azt is tudom, nincs azzal elintézve a dolog, hogy használt ruhát viszek nekik, hogy a koldusnak egy-egy százast adok. Ámbár jó ideje már inkább veszek valami ennivalót és azt adom. /Mely adakozási formáról legutóbb azt hallottam, hogy „álhumánus” mert a kéregetőnek piára kell a pénz, és ha arra kell, akkor arra adjunk neki, ne kényszerítsük kenyérevésre azt, aki inni akar… Hát, ez is egy álláspont…/
No, szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy mindenki legalább pár pillanatig szálljon magába és legyen nagyon boldog ! A számítógépe előtt, vélhetően meleg szobában olvassa a soraimat. Ma/most legyen elég ennyi a boldogsághoz.
…és ha a boldogság ilyesféle perceit egymás mellé rakod, kijöhet belőle akár egy egész élet is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése