Ajánlgattam én is, de @x is a http://www.azirastukreben.hu/ oldal böngészését. Végre most estefelé volt egy kis időm jobban belenézni, a találtam benne egy érdekes anyagot, ami engem bizony komoly elmeditálásra késztetett. És ha nagyon, nagyon őszinte akarok lenni, akkor be kell valljam: igaz ennek a cikknek minden sora. Egymás után soroltam fel magamban ismerőseim, sőt rokonaim „nemszeretem” tulajdonságait. És amikor a kérdést, hogy „Hát te milyen is vagy ezen a vonalon ?” magam felé fordítottam, igencsak meglepődtem az önmagamnak adott válaszokon.
Ajánlom Nektek, játsszatok el kicsit ezzel a kérdéssel, és nézzetek bele a tükörbe, amit tart elétek ! Ja, és próbáljatok egészen őszinték lenni ! A választ úgy se hallja senki. De elég is, ha Te hallod…
„Mindenki fejében él egy kép önmagáról: „én ilyen vagyok!”. Tényleg csak azok és olyanok vagyunk, amilyennek látjuk magunkat, amivel azonosultunk?
Nem lehet, hogy sokkal többek vagyunk, csak egyes dolgokról nem akarunk tudomást venni?
Igazán jó önismereti módszer, ha megfigyeled, hogy környezetedben, a körülötted lévőkben melyek azok a jelenségek tulajdonságok, amelyek téged rendszerint kihoznak a sodrodból, bosszantanak, idegesítenek.
Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy ki az a környezetedben, aki a legjobban zavar? Mi az a tulajdonság, viselkedésmód benne, ami a leginkább bosszant, ingerel? Vajon miért?
Minden, amit másokban bírálunk, kritizálunk, ami ellen a legjobban harcolunk, az bennünk is megtalálható.
Biztos ismered a mondást, hogy valaki más szemében a szálkát is meglátja, a magáéban a gerendát sem. Ez az egyszerű nép bölcsesség nagyon szépen fogalmazza meg azt a nap, mint nap előforduló, kapcsolatokat megmérgező jelenséget, amit a pszichológia projekciónak nevez.
A projekció (kivetítés) tulajdonképpen egy elhárítási mechanizmus, amikor is minden olyan tulajdonságunkat, gondolatunkat, érzéseinket, amilyenek nem akarunk lenni, amit magunkban nem akarunk meglátni és elfogadni, azt kivetítjük a másikra.
Az általunk negatívnak ítélt, önmagunkban el nem fogadott tulajdonságokat felnagyítva látjuk másokban, és hevesen bíráljuk, kritizáljuk őket miattuk. Indulataink hevessége jól tükrözi, hogy mennyire küzdünk önmagunkkal, hogy kizárjuk, elfojtsuk az adott tulajdonságot, vágyat.
A kivetítés a valóság téves felméréséhez vezet, és szubjektívvá tesz, lehetetlenné teszi a problémák gyökerének felismerését, így akadályozza az önismeretet, a fejlődést.
Minél inkább kerüljük a szembesülést, annál nagyobb az esély, hogy a külvilágban újra és újra találkozzunk, és foglalkoznunk kelljen az elfojtott, tagadott tulajdonságokkal, problémákkal.
Az önismeret és az önmagunk elfogadása az egyik legnehezebb, ugyanakkor a legfontosabb feladatunk is.
Tarts önvizsgálatot, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek eddig bosszantottak, dühítettek másban. Fogadd el a lehetőséget, hogy ezek benned is megvannak. Ne minősítsd, ostorozd magad emiatt. Közhely, de senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái, erősségei.”
http://www.azirastukreben.hu/miert-szur-ugy-a-masik-szalkaja
Kép: http://www.fotocommunity.de/search?q=mirror&index=fotos&options=YToxOntzOjU6InN0YXJ0IjtzOjE6IjgiO30&pos=11&display=8280588
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése