2010. január 1., péntek

Január 1. péntek

Nos, illedelmesen kezdjük: Ezúton is boldog új esztendőt Nektek ! Maradjatok velem, mindenkinek örülök, azoknak is, akik sose kommentelnek. Mi legalább valami szinten összetartozunk, egyformán gondolkodunk. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. Szóval máris 2010 van...
Gyorsan megy az idő…
Nekem nagyon kellemesen, a terveim szerint és mondhatom most már évek óta azonosan telt a tegnap: délután egy kis csendespihenő után nekiültem az éves pénztárkönyv-összesítésnek. Amikor az adatokat bemásoltam az 1995 óta már számítógépen vezetett összesítőmbe, azért elgondolkodtam kicsit pl. ezen az adaton: a rezsim 1995-ben 5130.- Ft/hó volt, tavaly 36090.- Ft/hó. Kétségtelen, öt éve itthon vagyok már, de ugye mondanom se kell, hogy nem ez az oka az ilyetén mérvű emelkedésnek. Mindenesetre azért kissé meglepődtem, s elgondolkodtam, hogy miképp is tudnék ezen spórolni ? Nem hinném, hogy nagy pazarló vagyok, tehát az az érzésem, megszorításra itt nem nagyon lesz lehetőség. Talán majd az étkezésen….és mindenképp az utazáson, értsd, le kell tenni az autót a várható benzinárak mellett. Egyébként is szükségem van a gyaloglásra. Nagy szám az én életemben, hogy tavaly szeptember óta van buszbérletem… Jó, jó viccesnek tűnhet, de bizony az az igazság, hogy én eddig mindig siettem Lili miatt haza, és ez volt az indok, hogy kocsival közlekedtem. Sajnos már nem kell sietnem…
A szilveszter-éjem most is Andre Rieu-vel telt – és most is igen kellemes volt. Nem szeretem én már a „meglepetéseket”. Kicsit kapcsolgattam még utána, de csak zenéket néztem-hallgattam, a filmekbe késő volt bekapcsolódni, a német kabarét meg valahogy ki nem állhatom.
10-kor olyan eszeveszett durrogtatás volt erre mifelénk, hogy az őrület. Én nem tudom, kinek sietett az órája. Aztán 11-kor is hallottam még, de az éjfélit már szerencsésen átaludtam. /Sokszor jutott eszembe Lili, szegényem, mennyire félt ezeken az éjszakákon. Remélem, ahol most ő futkározik, nem ismerik a petárdákat…/
Reggel normál időben és frissen ébredve, első dolgom volt tegnap esti fogadalmam beváltása: ismét elkezdem a reggeli tornát. Vagy 15 évig minden reggel 25-30 percig tornáztam, aztán a kéztörésem, vállizület gyulladásom miatt abbahagytam. Most – hála a Teremtőnek és a csodálatos gyógytornászomnak – elég jó állapotban vagyok ahhoz, hogy ne lustálkodjak tovább. Tehát torna. Gondolkodnom kellett a régi gyakorlatok sorrendjén, de azért csak csak visszajöttek a képek. .. Megelégedetten ültem később a reggelihez, ezen is változtatok, mostantól áttérek a bőségesebb reggelire és a nagyon minimális vacsorára.
Nos, nálam így indult az év. Most szépen beírom az Outlook naptáramba az összes idei aktuális név és születésnapot, aztán elseje lévén, leolvasom a víz-gáz-villany órákat, kijavítom a mobilomban a számokat, aztán ha nem esik, sétálok picit, majd jöhet a lencse, meg a malacka.
Legyen minden napom ilyen kiegyensúlyozott – csak ezt tudom kívánni magamnak, de Nektek is !
Hogy ne maradjon kép nélkül a post, mutatok kettőt a tavalyi ablak-sorozatomból:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése