Ugye, nem volt olyan régen az a bizonyos kutya eset, amikoris itt állt a kapunk előtt az a kedves kutya, akit elvitettem a menhelyre. Volt miatta pár forgolódós éjszakám, ma is keserű a szám íze, ha rágondolok. Kétszer is érdeklődtem, senki nem ment érte. Nem tudom, él-e még…
Épp emiatt erősen megfogadtam (?!), hogy kutyákkal a jövőben nem kezdek. (Persze mondtam ez én már gyerekekre meg öregekre is…)
Aztán tessék. „Szembejön” velem a probléma, s itt állok (ülök) tehetetlenül, tanácstalanul.
A közelemben – akár ki is írhatom – a Halász utca 5-ben (állítólag) lakik valaki. Nyomát még nem láttam. „Udvarában” él egy kutya. Régóta ismerem, még amikor Lilivel sétáltunk arra, abból az időből. Akkor is felugrott és kért a kerítés fölött egy kis simogatást. Akkoriban el voltam foglalva én Lilivel, eszembe nem jutott belesni, megnézni, hogy milyen körülmények uralkodnak odabent.
Mióta kiskutyám elment, a válogatós macskák által meghagyott falatokat sajnálom a kukába dobni, eleinte kitettem a ház elé – az erre járó kutyák örömére - de aztán amikor egy alkalommal a Halász utcai ház előtt elhaladva, az ottani kutyát a kerítésen keresztül etető hölggyel szóba elegyedtem, megtudtam, hogy ennek a szerencsétlen állatnak valami gazfickó a gazdája. Elképesztő körülmények között tartja, s nem gondoskodik róla. A szomszédok dobnak be többnyire a kutyának ennivalót, a kerítés alatt egy lapos tálkában dugtak be hozzá ivóvizet.
Ma terepszemlét tartottam.
Tulajdonképpen már az utca maga is bosszankodásra ingerel. Évek óta áll ott egy önkormányzati ház. Már csak egy cigány család lakik benne, de ők olyan masszívan begyökereztek, hogy úgy látszik nincs az a hatalom, ami ki tudná őket onnan rakni. Nem, nem az utcára, mondjuk valami másik tanácsi (jó, tudom ! önkormányzati) lakásba. Körülötte már vadonatúj házak állnak, de ez még ott szégyenkezik, rendületlenül. Mellesleg nem egyedi eset, a mi utcánkban is azért sikerült kurtára-furcsára-csonkára a Csillag lakótelep, mert EGYETLEN házból a cigányokat NEM tudta az önkormányzat elköltöztetni, mert akármit ajánlott fel, nekik semmi nem volt jó. Így hát a lakótelep szélén egy bűzös, mocskos, lelakott ház áll, lehetetlenné téve, hogy az új telep két oldalról megközelíthető legyen, vagy hogy ide még egy új ház felépülhessen.
Hát ki az úr itt ebben a városban, ha szabad kérdeznem ???? Az önkormányzat sír, mint az a bizonyos, ugyanakkor a környékünkön több üres telke van, amit nyugodtan értékesíthetne. Pl. ezt a hatalmas telket is, amin ez a roma-rom áll. Vagy ennyire be vannak ijedve a vezetőink ?
Áh hagyjam…(Ez a sztori is megért volna egy külön postot…)
Ja, csak még annyit, hogy ez ám a világhírű „Zsolnay negyed” és nem a város valami mocskos peremkerülete !!!
Szóval a kutya.
Felmerészkedtem a kerítésre, ott készültek ezek a fotók.
Most mondjátok meg, mit tegyek ? Egyszerűen fogalmam sincs. Ugyanis jelenleg úgy tűnik, a szomszédok (na meg én) ellátjuk valahogy élelemmel a szerencsétlen állatot. Hogy lassan már nem lesz kutyakaka-mentes hely, ahová ez a nyomorult lefekhet – azon nem fogunk tudni kívülről segíteni. No de, ha szólok az állatmenhelyeseknek és valami módon elvitetem a kutyát, akkor mi van ? Mi lesz a menhelyen a sorsa ? Hiszen csak az ostoba ember hiszi azt, hogy a menhely jó a kutyáknak és mindegyik gazdára talál ott. Nem, nem úgy van az ! Állandóan szelektálnak, hiszen képtelenség is ennyi állatot etetni, és még jó, ha elrekkentik őket a föld alá, de sokszor az a szörnyűséges gondolat merül fel bennem, hogy egyiket feletetik a másikkal. Szörnyű ez ugye, így leírva – mégse lehetetlen.
BIZTOS vannak jobb menhelyek is, de ez, ami itt a környékünkön van, annyira túlzsúfolt, hogy nem is tudom, mit lehetne tenni az ott nyomorgó állatokkal ? Hát őt is ide vitessem ???
Szóval itt állok a dilemma közepén, és nem tudok/akarok dönteni.
Azt fogom ma este kérni a Teremtőtől, engedje már meg egyszer, hogy tudjak/merjek közömbös lenni. Hogy ne vegyem fel a terhet, amit nem bírok elvinni.
Ritkán kérek.
Remélem ezt megkapom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése