Gyöngyök a porban

Molnárné Lénárd Éva képeinek kiállítása a Galamb és Kisállattenyésztők Székházában volt betervezve szombat délutánra. Ez a helymegjelölés Pécsett nem sok embernek mond valamit. Sem a friss Pécsi Hírek, sem az EKF március-áprilisi programfüzete nem tartalmaz közelebbi címet. Az, hogy én tudtam már első olvasatkor: hol van a helyszín, az egy dolog, a közelében laktam majd 2 évtizedig. A meghirdetett téma: festmények gyógynövényekről, számomra kedves, ugyanakkor ismerős is – gondoltam ott helyem…
Végigbosszankodtam magam a Vince utcán, aztán fellihegtem a galambász házba. Hadd mutatom meg itt a legújabb csodapalotát. Nem hallottam róla, hogy itt börtön is épül…de úgy látszik, mégis…

Felmászva a hegyre, ez fogadott:

Hát hogy nincs helyszín megjelölés a reklámban, már az is nagy hiba. Az Interneten (már akinek van és aki tud vele keresni), azért ki lehetett nyomozni a helyszínt nagy nehezen. Ám még a pécsi lakosnak is szinte megoldhatatlan feladat a Gáspár utca 4. megtalálása, ugyanis ez a ház NEM a Gáspár utcában van, hanem egy, a Vince utcából a Hegyalja utcába vezető kis közben, amit egyes térképek Kisboldogasszony utcának neveznek, más térképeken rajt sincs…. Ezen okok miatt a rendezőnek igencsak célszerű lett volna itt-ott kisebb, a keresést segítő, irányító táblákat (=papírokat) kirakni, kiragasztani. Hátha rajtam kívül megnézte volna más is – már persze ha megtalálja….

Azt most nem elemezném, hogy ez az épület micsoda lepusztult állapotban van. Hogy szégyen 2010-ben ilyen helyen kiállítást rendezni. Ezt, így akarjuk mutogatni Európának ? Ahová olyan fenemód kívánkozunk a gyakran balkáni stílusunkkal ? Hát megáll az eszem !! Nem tudom, kinek az agyában fogant meg a gondolat, de aznap inkább aludhatott volna egy jót…
Szóval visszamentem az úton, megkértem az egyébként nagyon kedves és segítőkész szomszéd hölgyet, hogy engedjen be - ami számtalan lakattal, zárral, kulccsal való viaskodást jelentett, de aztán mégis csak bejutottam a kincsesházba (mert kb. azt őrzik ennyi zárral). Nos a helyiséget talán nem is minősíteném ezek után.
A képeket viszont igen !
CSODÁLATOSAK !! Szinte az volt az érzésem, hogy ha megérintem őket, akkor érzem a petyegetett tüdőfű szőrös levelét, vagy a zsenge-zöld fiatalka hárslevél selymét. Ott „szaglott” a féregűző varádics, kéklett a katáng és sorolhatnám… Gyönyörűek voltak a képek.

Egy hibát azért itt is megjegyeznék. Az, hogy én kívülről fújom ezeknek a kis növényeknek a nevét, ha jól megerőltetném az agyam, még az is eszembe jutna, hogy melyiket mire használják – az egy dolog. De a kiállításon a képen kívül semmi információ nem szerepelt. Ez így, ebben a formában egy szörnyen suta, a művészt megszégyenítő képkirakás csak… és nagy kár, hogy így van…

Amikor kijöttem csak ez járt a fejemben: már megin a porba szórtuk gyöngyeinket….

A képek minőségéért (szokás szerint) elnézést. A fényviszonyok is rendkívül rosszak voltak, az üveg alatt lévő képeket pedig meg sem próbáltam lefotózni…
Igazán mondom, érdemes a pécsieknek felmászni ide, mert a képek gyönyörűek !

Utószó: innen is látszik a feketefenyők tragikus pusztulása a Tettyei sziklák felett.