Kis sztori

Bementem ma délután a belváros egyik régiségkereskedésébe, festményeket nézni. Miközben én nézelődtem, a tulajdonoshoz beszaladt egy ismerőse, s örömmel újságoltam, hogy sikerült Zsolnay-féle eozin kacsát szereznie.
Megállt bennem az ütő – aztán itthon rákerestem, nagyon remélem, egy teljes példány megvan a Zsolnay múzeumban. Ez az, ami a hajdani tiszti-kaszinó (FEK) udvarán állt.
Ám tovább böngészve találtam az alábbi kis szöveg-részletet, amiből kiderül, hogy nem csak egy ilyen kút volt, tehát feltehetőleg ezek közül valamelyik kacsáiból bukkant fel most egy(vagy több) a régiségkereskedőnél.

„Az 1906-ban, Milánóban rendezett nemzetközi kiállítás önálló magyar pavilonjának ékessége volt a Zsolnay gyár eozinlapjaival és siklósi márvánnyal borított díszterem. Ezen belül is a Maróti Géza által tervezett kacsás díszkút váltotta ki a nézőkből a legnagyobb elragadtatást. Bár a magyar csarnokot egy tűzvész elpusztította, rövid idő alatt sikerült teljesen újjáépíteni. A részletesen dokumentált tanulmány a gyár árukínálatában is szereplő kút további példányainak (Pécs, Budapest, Debrecen, Zebegény) sorsát próbálja követni. Bizonyos, hogy több is megsemmisült, néhány darabról nem tudni, mi történt vele. Az 1907. évi Pécsi Országos Kiállításon és Vásáron bemutatott változat, mely sokáig az egykori Nemzeti Casino kertjében állt, súlyosan sérült állapotban került a Janus Pannonius Múzeumba. Csáki Klára és Ciffrák László restaurálták; most a 2007-ben újra megnyitott Zsolnay Múzeum egyik legszebb dísze…”
Pécsi Szemle 2008 nyár
Kép: http://www.panoramio.com/photo/23515593
Csak azért írtam ezt meg, mert többször szerepelt már a blogban, most remélem egyértelművé vált a kacsák sztorija – ha pontos fészkelő-helyüket nem is tudjuk.