Ha elkalandozom…

A köveim lemosásával se végeztem teljesen, de átkozottul unom a takarítást. Tartok kis szünetet. Vagy nagyot….Mivel a mázolás úgyis csak holnap fejeződik be, lehet, neki sem fogok a maradéknak. Gondolkodtam, miről kellene ma „fecsegnem” – hát semmi igazán eredeti nem jutott eszembe, így hát a jól bevált wiki-dátumhoz menekültem. Miről is lenne érdemes írni május 13 kapcsán?

Nos, például Georges Braque-ról. Nem mondanám, hogy sokat tudtam róla azon kívül, hogy festő és  a nevét valami miatt Picassoval hoztam összefüggésbe, és mint kiderült, véletlenül jól. Megnézegettem a neten fent lévő képeit:
http://www.terminartors.com/braque-georges/paintings-1-912-  elolvastam az élettörténetét: http://hu.wikipedia.org/wiki/Georges_Braque aztán jól bevált szokás szerint rögtön nekilendültem a kóborlásnak. Érdemes volt, mert már megint tanultam valamit, nevezetesen azt, mi a fauvizmus. Nem szégyellem én bevallani, hogy nem ismertem ezt a szót, végül is jó pap, holtig….és különben sem a képzőművészetin végeztem.
Erről pedig itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fauvizmus
Ezek után gondoltam, készítek a festményekből egy diasort, ám csörgött a telefon, és váratlanul meghívást kaptam egy vacsorás beszélgetésre, vagy beszélgetős vacsorára. Hagytam tehát csapot, papot, festményeket, diasort és inkább oda mentem. Nemrég értünk haza, jó volt, annál biztos jobb, mint hogy itthon ülök diasort fabrikálva, hogy a kőmosásról már ne is beszéljek.
(Képtelen vagyok rájönni délután óta, hol, mikor, milyen körülmények között találkoztam a galambos freskóval… Bosszant. Pedig határozottan tudom, hogy valahol már láttam. Tán valamihez kölcsönvették, teszem azt logónak, s onnan ismerős, mert a Louvre-ból nem, azt biztos...)