Selejtes széria

Lehet rajta vitatkozni. Igaz – nem igaz ? Mókázik, vagy halálosan komoly ? Hajlok afelé, hogy igazsága vagyon… - Ami persze azért nem azt jelenti, hogy egyetértek azzal, ahogy élünk. Hogy nem zavar a legújabb tragédia, az óceánba ömlő napi sok ezer m3 olaj, hogy nem „kerget a sírba” a rengeteg szétdobált szemét – s tán nem is elsősorban Európában – de itt is….Bizonyára mindenki látott már lakatlan sivatagot, ahol nylonzacskókat kerget a szél, vagy 6000m-es hóval fedett hegyet, ahol virág ugyan nem nő, de kólás-doboz igen… És sorolhatnám, a legnagyobb titokban elásott, elsüllyesztett halálos mérgektől az utcán szétköpködött és eltaposott (számomra szörnyen undorító) rágógumiig.
Amivel viszont egyetértek: a mi kis 24 órás gondolkodásmódunk, és ritka csodának számító 110 éves életünk bizony sehol sincs csodabolygónk időszámításához viszonyítva. Atombombáink összesen nem érnek fel egy becsapódó meteorittal, stb.stb…
Gyakran jut eszembe az a többrészes film, amit nem túl régen ajánlottam, s a Földünket mutatta be, eltűnésünk után. Szóval van remény…Ha nekünk nem is annyira, a Földnek szinte biztos.
Csak egyetlen kérdés nem hagy nyugodni: MIÉRT ? MIÉRT ? MIÉRT vagyunk ilyenek ?
Selejtes a széria….

Egyébként délelőtt elolvastam a frissen kihozott 10-ből egy könyvet, Cyril Massarotto: „Isten a haverom” címűt.
Érdekes, hogy néha milyen véletlenszerű párhuzamok/összecsengések, nemtudommik vannak az életben. Nem akarom az egész sztorit elmesélni, csak a végét (persze, részben ez a csattanója is). A főszereplő halála után tudja meg azt az utolsó kérdést, melyre válaszolnia kell, amit mindenki megkap a végleges megsemmisülése előtt. Ez pedig az, hogy:  „Folytassuk ?” (mármint, hogy az emberek élete, léte folytatódjon-e a Földön ?)
Eddig a többség még „Igen”-nel válaszolt.
Akármit is beszélek itt néhanapján, nagy a valószínűsége, hogy én is így felelnék…(ha megkérdeznének)