Ismerjem el – azért egy pillanatra behunyva a szemem, arra kellett gondolnom: de régen hallott a Széchenyi tér müezzin imát – és ez egy picit megszorongatta a torkomat… Aztán hirtelen meg elszégyelltem magam a téren jelenlevők helyett is, mert a müezzin imája után a közönség tapsolni kezdett. Hát nem tudom, - lehet persze, hogy már megint én vagyok az, aki, véleményemmel kilógok a sorból – de nagyon furcsának találnám, ha a katolikus templomban egy liturgikus ének után a jelenlévő törökök tetszésüket úgy nyilvánítanák ki, hogy megtapsolják a papot. Na, hagyjuk is ezt….
De aztán ismételten csak várakozás és toporgás következett és majd fél hat felé járt az idő, amikor valami rettenetes, a gyomoridegeimet is berezonáltató hang szólalt meg – valami zene féle – de a hangosítás, vagy nem is tudom miféle technikai gond miatt ebből csak egy kellemetlen rezgés jutott el a tér alsó végébe. Aztán jött egy szem dervis. Nos, elismerem, bizonyára el vagyok kényeztetve, én nem is egy dervistáncot láttam már, eredeti törökországit is és szórakoztató műsorszámnak előadottat is…. Hát ez mindkettőtől messze volt, hacsak az időtartamát nem tekintjük, mert nekem véghetetlenül hosszúnak tűnt… Ezt követék valamiféle ünnepi szónoklatok… na itt lett tele a hócipőm, s sok más emberel együtt angolosan távoztunk a térről.
A nap további részéről, meg egy elmaradt délelőtti élményről majd holnap…..
Ja, ezt még nem hagyhatom ki: a vadonatúj téren EGYETLEN szemetes-edény sem volt. Ehhez végképp no comment…..
Ha nem láttad volna:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése