Márkus kenyere

Marcipán „(lat. Marci panis a. m. Márkus kenyere), finom cukorsütemény, mely édes és keserü mandolából meg cukorból és rózsavizból, mit hozzá kevernek, készül; vagy frissen kerül a kereskedésbe (lübecki, hamburgi M.), vagy lassu tűzön sütve, amikor is cukorszörppel leöntik és kandirozott gyümölcsökkel körülrakják (kőnigsbergi M.)”Ezt írja a Pallas nagy lexikon.

Életemben nem próbáltam még házilag készíteni – habár finom csemegének tartom.

Régóta tudom, hogy van Pécsett egy marcipán múzeum – de még sosem jutottam el odáig, hogy bemenjek, mindig volt valami „fontosabb” néznivalóm.
Semmiképp nem szeretném én ezt a kiállítást valami nagy szobrász/festő tárlatához hasonlítani, ámde el kell ismerjem – meglepően élethű alkotások kerültek ki a híres-neves cukrász, Szabó Károly keze alól.

Az Aradon 1926-ban született mester sajnos, 2099-ben meghalt. Nagybányán tanult, majd Bécsbe és Libanonba került – egy olyan cukrászdába, ahol híres arab uralkodók készíttették desszertjeiket. Majd visszatért Bécsbe és 1970-ben önállósította magát, létrehozva Ausztria legnagyobb marcipán üzemét. 1985-ben nyitotta meg Puchbergben az első marcián-múzeumot, majd 1990-ben Csepelen nyitott egy új üzemet, ahonnan szinte egész Európát ellátta kiváló minőségű termékeivel. 1995-ben Szentendrén, majd Budapesten és Pécsett nyitott újabb múzeumokat.

Azért (is) ajánlom nyáron ennek a különlegességnek a meglátogatását, mert igencsak kellemes, légkondicionált terek fogadják a látogatót, ami 35 fokos melegben nem elhanyagolható előny. Ha hozzávesszük a művészi élvezetet és (pénztárcához mérten) a megvásárolt nyalánkságot, perfekt délutáni programnak kínálkozik.
Az üzletbe lépve, épp az ajtóval szemben hatalmas, hófehér 2,5 m-es esküvői torta díszeleg. Én először a pécsi képeken ámultam el, megdöbbentő hűséggel ábrázolják városunk ismertebb épületeit. Egy ugyan kivétel ez alól, de olyan végtelenül bájos a tévedés, hogy már csak ezért is érdemes megnézni. Nevezetesen a Széchenyi tér képe talán egy negatív fénykép alapján készült, mert pontosan fordítva van rajta minden, pl. Hunyadi szobra, vagy a Kálvária, a dzsámi (lentről nézve) bal oldalán. Több portré idézi a történelem nagyjait Árpád fejedelemtől, Zita királynéig. Valódi különlegesség, az előbb képen látott városi nevezetességek – dzsámi, dóm, zsinagóga, színház kisméretű, hű másolata, de van itt ékes-díszes esküvői hintó is. A kézművesség másik válfaját idézik a párnák, kalocsai csipkék, számtalan kaktusz díszeleg itt, de láthatók mesejelenetek, mesehősök is.
Természetesen vásárolni is lehet a kézzel készült desszertekből. Érdemes egy félórás hűsöléssel egybekötött látogatásra betérni !
Cím: Pécs, Apáca utca 1. Nyitva minden nap 10-18 között, belépőjegy: felnőtt 350.- tanuló, és nyugdíjas : 200.- Ft

Nem dicsekvés, tényközlés: ez volt az 1800. bejegyzésem.