Ökörfarkkóró szesz

Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, nem írtam még le részletesen az ilyenkor aktuális ökörfarkkóró-szesz elkészítését. (A pitypangmézről írtam, azt megtaláltam…)
Az ökörfarkkóró kétnyári virág, azt jelenti, hogy egyik évben kifejlődik a növény, de virágot csak a következő évben hoz. Itthon a szöszös ökörfarkkóró az elterjedtebb, de van többféle változata is, sőt lila színű virágokkal pompázó is létezik. (A nevét egyébként az ökör farkához való hasonlatossága miatt kapta.) A sárga virágúról van most szó, amit én már évek óra rendszeresen gyűjtők így a nyár közepén.
Egy jó nagy marék virágsziromra (csak a szirmot kell leszedni!) ráöntök 2 dl. alkoholt (jelen esetben más nem lévén, 2 kis üveg vodkát), és 24 óráig állni hagyom. Ezalatt a szép sárga virágokból kiázik valami, amitől a szesz megbarnul. Ezt teszem sötét, jól záródó üvegbe, s amikor jön a torokfájás télen, ebből a szeszből keverek el egy kanálnyit egy kis mézben és elszopogatom. Hatásos a torokfájás ellen. Egyébként megfázás és köhögés elleni gyógyteák alkotórésze, vizes kivonata pedig állítólag gyulladáscsökkentő. (Ezt én még nem próbáltam.)

(Az első kép innen: http://probalkozas.lapunk.hu/tarhely/probalkozas/kepek/okorfarkkoro__verbascum_.jpg    a második saját)
Szokás szerint, a régi lelőhelyre mentem kora reggel érte, de bizony megnehezült a szívem a szirmok tépkedése közben. Csodálatosan tiszta, üde, nyári-fű-illatú volt a levegő, még nem is volt meleg. Cipőm, nadrágom szára vizes lett a nagy harmattól. Egy őzcsapáson mentem át a derékig érő fűben – a rétnek csak kis része van lekaszálva. Hiába, mi már nem járunk arra, s nem taposunk ösvényeket, mint a boldog időkben. Merthogy sírnom kellett, nem figyeltem eléggé a virágfürtre, és szerencsétlen módon egy olyan virágszálról szedtem a szirmot, amin egy méhecske is gyűjtötte a virágport. Két hátsó lábán hatalmas narancssárga pollenzacskó feszült, szeretett volna hazamenni a közeli akácosban álló kaptárak egyikébe, ehelyett ott halt meg a virágszirmok között, a szemem láttára, hiszen belém döfte a fullánkját, s ez a méh halálát jelenti.
No így legalább kétszeresen is volt okom a sírásra…
Nem maradtam sokáig, mert Ady szerint is „minden önkínzás, ének” hiábavaló…