És mi az az öt nap ! Semmiség, vagy örökkévalóság ? Attól függ honnan nézem….
Bizony a negyedik nap estéjén mi is összeszedtük kis motyónkat, és másnap 7 után elindultunk hazafelé.
Reggel, mit reggel, hajnalban (4.15) még egy pillantást vethettem az égen K-en már fent látható Orionra (hja, jön az ősz meg a tél…) aztán a felkelő nap mindent misztikus rózsaszínné színező fényében a Karavankák teraszunkról látható egyik csúcsától is elbúcsúzhattam. A Jelovica felől ködös felhőfátylak integettek csendesen ellibbenve. Kezdett szorulni a torkom…
Gyors reggeli, majd bepakoltunk a kocsiba, s rövidesen már ki is kanyarodtunk a Triglavska cestából. Be kell valljam, ahogy távolodtunk, ici-picit kellett szipognom, de nagyon, nagyon visszafogtam magam. Elképzeltem, az ifjaknak milyen kínos lenne, ha most itt egy „örökre-búcsúzom-tán-tőled-drága-szerelmem” című előadást mutatnék be – hát nem. A könnyeket inkább lenyeltem…
A hazafelé út bár látványos, de valahogy nekem igazán most nem jelentett örömöt. Nem is álltunk meg annyiszor, ahány helyen lehetett volna fényképezni, így hát viszonylag kevés fotóm van róla. Nem is értem, mintha „gyorsan, gyorsan, csak érjünk már haza !” – érzés vett volna erőt a fiatalokon…
Pedig nem azon az úton mentünk, amerre jöttünk.
Azt javasoltam ugyanis, hogy Kranj felé, a jezerskoi hágón menjünk át Ausztriába. Onnan aztán kis erdei kanyargás után hamarosan vissza tudunk jönni Dravográdnál és onnan Mariborig a Dráva csodaszép völgyén autózhatunk át. Én ezen az úton több helyen is meg szoktam állni, nevezetes pl. a jezerskoi Kanonir gostilnánál (vendéglő), ott valamikor hazafelé jövet még éjszakáztam is egyszer. (Látjátok ott előtte azt a Trabit ? Az az enyém volt :- ) A közelében van egy klassz kis patak, (persze melyik nem az Szlovéniában ?) benne nagyszerű kavicsoló helyek – de hát csak elsuhantunk előtte.
A Kanonir gostilna és belső udvara
Zgornje Jezerskonál azért csak megálltunk, mert a táj lenyűgöző, itt lehet még utolsó búcsúképeket készíteni a Júlia Alpok magas csúcsairól:
Aztán a borúsan és magányosan álldogáló határátkelő épületek előtt elsuhanva máris Ausztriában voltunk. És megállás nélkül áthajtottunk rajta. A Dráva-völgyében is csak mentünk, mentünk, épp egy-egy pillantást vetve az aranyos kis vízierőművekre, úgy sajnáltam, hogy egyiknél se álltunk meg, legalább egy fotót csinálni…
Ezek itt a netről levett képek:
Dravográdi Vízierőmű
(Csak mellesleg jegyzem meg, ezen a címen rengeteg légifotó látható Szlovéniáról, válassz egy betűt és nézelődj !: http://lea.hamradio.si/~s53mv/gallery/slikicea.html )
Mariborban álltunk meg végre. Ott a gyerekek ettek egy valamit - pizzát ? vagy nem tudom mit. Nem mentem velük, mert én készítettem szendvicset az útra. Volt a közelben egészen véletlenül egy patika, eddig nem jött össze, pedig szándékomban volt bemenni egybe, s megkérdezni, itt náluk (a gyártó országban) mennyibe kerül egy Gengigél, amit fogorvosi javaslatra én állandóan használok – ugyanis itthon legutóbb már 3125.- Ft-ért vettem az aprócska tubust. No, hát olyan sokkal itt se olcsóbb, 9,99 €. (Nem mintha lett volna pénzem, csak kíváncsi voltam.)
Aztán vissza a kocsiba és hajtás pajtás !
Meleg volt, fáradt is voltam, hosszúnak tűnt nekem nagyon innen a hazavezető út…
De egyszer véget ért ez is, megálltunk a ház előtt, kipakolás, gyors puszizkodás és máris hárman 103 felé repültek. Amikor eltűntek, akkor azért sírtam mégis egy kicsit…csak úgy magamban és magamnak….
Mert szép volt, mert hálás vagyok a Sorsnak, hogy megkaptam még egyszer ezt az ajándékot, mert tudom, hogy évekig fogok „el/megélni” ezekből az emlékekből.
Aztán bánatomban megettem egy fél tábla mogyorós csokit. Aztán kipakoltam, aztán, aztán, ….aztán beindult a mókuskerék.
Most is abban pörgök…
Utóirat: napokat töltöttem a gép mellett, mire összeállt ez az anyag. Rengeteg szépséges, legalábbis nekem sokat mondó fotót találtam, legszívesebben mindet beraktam volna, de be kell valljam, amennyit feltettem az is épp elég időrabló volt. De most mégis megmutatok néhányat még – függetlenül attól, hogy mások készítették, nekem kedves/emlékezetes helyeket mutatnak, ha van kedved, nézegesd még kicsit:
Még a beszámolóm elején, amikor Uskovnicáról írtam, mutattam ott egy fotót, amin a Tosc hegy látszik. Még azt is odaírtam, hogy ennek az oldalában megy egy út, azon gyalogoltam én is a csúcs felé. Nos, találtam egy csodálatos, közeli képet erről is. Ha alaposan megnézed, a képnek kb. a közepén az úton látszik két turista, könnyítésképp tettem oda egy kis x-et. A kép helye: http://blog.harzol.hu/tags/szlovenia
Ez pedig az a turistaház (Vodnikov dom), 1805 m-en, amiben a felfelé gyaloglás közben aludtam. Ide ér be az út a Tost oldalából. A bal oldalon látható hegy másik oldalán van a Krma völgy, ami a köd, esőfelhő miatt nem látszott pár napja…
Az alábbi képen az a turistaház látható, ami 2400 m-en van. (Nem én vagyok természetesen a fotón, de a lehető legjobb kép a házról, amit a neten találtam.) A Srednja vas-i elágazóban készült Triglav fotónál jeleztem, hogy onnan mint kis légypiszok látszik. A csúcsmászás után aludtam itt, és ez a kép abban a varázslatos hajnali fényben készült, amit szerintem csak itt lehet megtapasztalni. Én tudom, hogy most hol áll a nap, és hogy a környéket – ami a következő fotón részben látszik is – miképp varázsolja át mesevilággá, miképp lesznek rózsaszínűek a hegyek, s tudom, hamarosan megérkeznek a birkák, akik szívesen elfogadják a hegymászóktól a kekszet is. :- ) (A kép helye ugyanaz, mint az előbbinek. Irigylem a kép készítőjét !)
Mellesleg bevallom, átkozottul jó érzés tölt el ezeknek a képeknek láttán…..
(Tán gyakrabban kéne nézegetnem őket ?)
Ha az alábbi linkre kattintasz, akkor egy fantasztikus panoráma képet láthatsz !
http://www.freundderberge.at/PANOWEB/slides/01%20Triglav%20vom%20Dom%20Planika%20090816-062236.jpg
És itt van két félelmetesen jó kép a gerincről. Tényleg se jobbra, se balra semmi….csak hogy fogalma legyen annak is, aki nem járt ilyen helyeken…
Képek : http://www.trekearth.com/gallery/Europe/Slovenia/West/Gorenjska/Triglav/photo1148248.htm
Talán ezeket látva megértitek, hogy miért volt sorsfordító jelentőségű az életemben, hogy 43 évesen, teljesen egyedül, képes voltam feljutni erre a csúcsra.
Sok mindenre ad ez magyarázatot….
Végezetül itt egy térkép arról a területről amiről a mesék szóltak.:
Helye: http://www.burger.si/TriglavNationalPark/ZemljevidVR_TNP.gif
Talán ezeket látva megértitek, hogy miért volt sorsfordító jelentőségű az életemben, hogy 43 évesen, teljesen egyedül, képes voltam feljutni erre a csúcsra.
Sok mindenre ad ez magyarázatot….
Végezetül itt egy térkép arról a területről amiről a mesék szóltak.:
Helye: http://www.burger.si/TriglavNationalPark/ZemljevidVR_TNP.gif
♥IMÁDLAK SZLOVÉNIA !♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése