Ma elmentünk megnézni a Munkácsy trilógiát.

Nem is tudom, miképp írjak róla, valahogy csak olyan „tudathasadásos” formában lennék képes nyilatkozni. Mert ugye egyrészt valóban lenyűgöző. Elálldogálhatsz akár egy órát mindegyik rész előtt. Mi kb. háromnegyed órát töltöttünk bent – de sajnos azt nem mondhatom, hogy zavartalan élmény volt.

Először is már ott kicsit felhúztam magam, hogy ezen a kiállításon SE ér semmit az a híres-neves pécsi nyugdíjas kártya. Igazán nem tudom, mi a csodának váltottam ki. Eddig még sehol se használtam. Még jó, hogy nem került pénzbe…

Másodszor, alig mentünk be, jött egy kb. 50 fős diákcsoport. Még akkor is, ha viszonylag kulturáltan viselkedtek az ifjak, 3 perc múlva mi kimentünk. Ugyanis abban a picike térben, ahol a 3 kép van kiállítva, rettenetes volt ez a tömeg. A mozgás, a sutyorgás. Jó, kint az előcsarnokban bekapcsoltak egy videót, Munkácsy életét lehetett volna nézni míg várakozunk, ez viszont annyira életlen, rosszul hangolt anyag volt, hogy se látni, se hallani nem lehetett 3 m-ről se igazán jól. Arról már nem is beszélve, hogy a biztonsági őr és a jegykiadó személyzet – mintha ott se lettünk volna – megbeszélték fennhangon hétköznapjaik eseményeit. Zavart. Hát igenis zavart. Amikor a diákcsoport elment, visszamehettünk. Igenám, de közben összejött kb. újabb 15-20 ember. Először azt hittem „szerencsére” korosabbak, aztán kiderült, hogy ez se jó, mert ezek közül meg néhányan vagy bunkók, vagy nagyothallók voltak, és a halknak szánt beszédüket is jól hallottam a terem tőlünk „távoli” (értsd kb. 5 m. ) pontján.

Szóval mindent egybevetve én ezt a három képet egy Székesegyház méretű helyiségben állítottam volna ki, ahová bekötött szájjal mehettek volna be az emberek és max. 3-5 fő egyszerre. Azt az áhitatot, amit az ember egy ilyen csoda megtekintése alatt érez/(het) mindenféle kellemetlen mellékkörülmény nagyon megzavarhatja. Ronthat az egész értékén – és ez az én esetemben is így volt.

És a képek ? Hát igen, a képek fantasztikusak. Lehetne hosszan beszélni róluk, de a pécsieknek nagyon ajánlanám, hogy inkább nézzék meg ! Mindhárom képen vannak hihetetlen élethűen ábrázolt alakok. Magam számára is meglepő volt, hogy én nem a Krisztus alakot tartottam a legmegkapóbbnak egyik képen sem. A festmények mérte, a színek, az ábrázolt különös személyek/alakok viszont valóban lenyűgözőek. Csak a lábak, a bőr, a ruhák színe/redőzete, mintája, az arcformák/kifejezések, a hajviselet, stb. mind mind külön megértek volna a rááldozottnál jóval több időt. Ja és hát a méretek ! Ha tudnám, hogy mikor van egy olyan időszak, amikor senki nincs ott rajtam kívül, esküszöm, nem sajnálnék még egyszer „rááldozni” egy ezrest, és akkor aztán még alaposabban szemrevételezném ezt a csodát.
Pécsiek, menjetek és nézzétek meg ! (Olvasni :  http://www.pecsiprogramok.hu/program.php?id=1692 )

Kép: http://www.nhv.hu/wp-content/uploads/2010/01/Munkacsy_-_christ_before_pilate.jpg