Tu felix Austria

Elöljáróban kicsi tájékoztató, honnan a cím: Bella gerant alii, at tu, felix Austria, nube: „Háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog Ausztria” – ezt a mi Mátyás királyunk  mondta III. Frigyesről szólván, aki országát nem vitézségével, hanem családi összeköttetések teremtése révén gyarapította.

Ez a mai téma-nap főcíme a 3 SAT Tv-adónak.

Néha bele kell ásnia magát az embernek kicsit a történelem olyan részleteibe is, melyeket nem ismer. Így voltam ma is – az inspiráló pont az volt, hogy nem sokat tudtam Ausztria ma tartott nemzeti ünnepéről.

A wikiben ezt találtam:  „1955 – Ausztria Nemzeti Tanácsa elfogadja és kihirdeti az ország „önkéntes, örökös semlegességéről“ szóló alkotmányerejű törvényt, miután az Államszerződés értelmében a négy szövetséges megszálló hatalom utolsó katonai egységei is elhagyták az Osztrák Köztársaság területét.”

(Nem szégyellem, azonnal az ugrott be, „ezek” tudtak „forradalmat” csinálni…) 

Ez után itt:   http://hu.wikipedia.org/wiki/Ausztria  egy kicsit részletesebben is utána-olvastam. Be kell valljam, voltak itt számomra eddig nem csak homályos, hanem teljesen sötét/ismeretlen dolgok is. Na de mire jó a net ? Pl. erre…. Is.

A politika, egyáltalán nem, sőt bizonyos szinten a történelem  - a közelmúlté meg különösen nem – tartozik abba a körbe, amire az amúgy kevés időmet pazarlom. Ma ez a téma csak azért került a látóterembe, mert kora reggel egy nagyszerű filmet láttam. Valójában e film címének keresgélése közben fedeztem fel, hogy ez a bizonyos értelemben „Heimat-film” miért is ma került levetítésre.

Aki régóta olvassa a blogomat, már találkozhatott az én feltétel nélküli hegyimádatommal, és szomszédaink hegyek közt élő népének maximális szeretetével – bizonyára nem csodálkozik, hogy leragadtam ennél a másfél órás filmnél, amit igazából nem is lehet elmesélni, mert nincs „sztorija” – hacsak annak nem lehet nevezni a 3 család mindennapi életét. Küzdelmüket a hétköznapok nehézségeivel, örömüket, bánatukat, ünnepeiket, szokásaikat, gondolkodásmódjukat ott a meredek hegyoldalakon,  s mindez 4 évszakon keresztül.

Már máskor is láttam hasonló filmeket, s egyszerűen nem tudom megmagyarázni, miért van ez a megnevezhetetlen érzés bennem: „másodszor” látom a tájat, az embereket, egyáltalán mindent. Szívesen elbeszélgetnék erről egyszer egy…kivel is ? pszichológussal ? jövendőmondó jóssal ?  nem, talán olyan előző életbe visszavezető személlyel, (ha ugyan van ilyen) aki fel tudná oldani bennem ezt a különös kérdést: Miért ? Miért érzem én otthon magam ezen a hegyes vidéken ? Egyszerűen a génjeimben hordozott sváb elődök „beszélnek ki” belőlem, vagy irányítják a gondolataimat  ?  Sokszor gondolkodtam már ezen, de sosem jutottam igazán jó megoldáshoz.

Ma se.

 (Sajnos nem tudom, honnan van a kép, évek óta őrizgetem, nem írtam fel a helyét...)