Néha megállni…hallgatózni…

Nem tudom, ki, milyen mélységig foglalkozott a zen meditációval, vagy egyáltalán ezekkel a pár évtizede divatossá vált  távoli vallásokkal, de én ebbe is – abba is belekóstolgattam. Olvastam ezekről, elmentem ilyen-olyan előadásaikra, (krisnások, buddhisták) – és kimazsoláztam azokat a részeket, melyek nekem szimpatikusak voltak.  Megvan a Bhagavad-Gita  (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bhagavad-g%C3%ADta ) is, bár még sosem volt erőm végigolvasni, csak itt-ott lapoztam bele. És elég sok mindent összeolvastam a buddhizmus különféle ágazatairól is (http://hu.wikipedia.org/wiki/Buddhizmus ). Nagyra értékelem, szívesen olvasom a Dalai Láma könyveit, sok megszívlelendő – de sajnos ritkán betartott útmutatásával.

Az egyik Tv-csatornámon (BR Alfa) ma reggel egy zen-meditációs gyakorlatot néztem-hallgattam végig, Hinnerk Sobu Polenski-vel - akinek a gyakorlatait a neten nem találom, csak a kazettáinak megvásárlási lehetőségét, pl. itt is:  http://www.bol.de/shop/home/artikeldetails/tele_gym_21_zen_meditation/dokumentation/EAN4015190011381/ID1775638.html  - ahol egy rövidke bemutató is látható.

Elgondolkodtam közben azon, hogy valójában – tudtomon kívül, de talán a lelkem-testem belső parancsának engedelmeskedve, valami effélét csináltam én is életem boldog éveiben, amikor Lilivel és Dugóval minden áldott nap sétálni mentem, arra a bizonyos sokat emlegetett, csodálatos gyükési rétre.

Azt mondta a meditációt vezető, hogy ne tegyél semmit, ne foglalkozz semmivel, most  nincs más, csak az, ami pillanatnyilag körülvesz, abból is próbálj a hangokra koncentrálni. Halld a szélben susogó nádat, a vízen egy hullám-fodor loccsanását, távolban egy madárhangot.  

Nem mindig könnyű ebbe az állapotba eljutni – ám nem is lehetetlen.

A mai napig világosan emlékszem ilyesféle pillanatokra. Szerencsémre sok volt belőlük,  s talán pont ezek miatt is gondolok olyan szívesen vissza arra az időre, s hiányzik rettenetesen…

Ha jól belegondolok, én emberek között SOHA nem voltam olyan boldog, nem éltem meg olyan felemelő és csodás pillanatokat, amilyeneket a természetben…

Nagy kár, hogy mostanság kevés ilyenben van részem. Talán magyarázat is egyben sok velem történő dologra. Nem tudom…

„A zen (kínaiul csan, szanszkritül dhjána) szó elmélyülést, meditációt jelent. A szó az évszázadokon keresztül meghonosodott használat alapján, egy bizonyos módszer segítségével való elmélyülést jelenti: a légzés figyelésén keresztül való elmélyülést.

Ebben az elmélyült állapotban tapasztalhatjuk meg valódi természetünket, mindannyiunk valódi természetét, az alapot, amely mindannyiunkat összeköt, a csendet és a békét. A gyakorlat kulcsa az, hogy most semmi sem fontos. Csak ez, ami most van. A lélegzetre figyelünk. Mindegy mi történt, mindegy mi fog történni, most ez van. A zen nem vallás, a hagyományos értelemben, hanem egy gyakorlat, Buddha tanításán  és az azt követő nemzedékek tapasztalatán kicsiszolódott gyakorlat. A zen meditáció, egy bizonyos testtartás felvéve a légzés figyeléséből, a légzés folyamatának figyeléséből áll. A légzést természetesen mindenféle testtartásban lehet figyelni, de a zenben ez inkább ülést jelent.” ( Idézett szöveg innen:  http://www.harmonet.hu/ezoteria/8021-a-zen-meditacio.html ill. itt is lehet olvasni a témáról: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/zenpszicho.html ) Kép:  http://www.sciencedaily.com/releases/2010/02/100224103357.htm