Tanmese

Mára ezt találtam:

„Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának, arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta:

- Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük rossz.  A düh, irigység, féltékenység, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség és az ego.

Másikuk a jó. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, igazság, nagylelkűség, együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:

- És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

- Az, amelyiket eteted…”

Néha olyan jó lenne pl. erről is, ilyesmikről is beszélgetni. Nem  nagyon adódik rá alkalom. Nekem legalábbis igen ritkán, s nem tudom Ti hogy vagytok vele ?  Az ember,  ha összetalálkozik (néha) a családtagjaival, vagy az ismerőseivel, de még a barátaival is, többnyire a hétköznapi élet eseményei vannak napirenden. Ritka alkalom, ha  a beszélgetés fonala valami hasonló téma felé tekereg.

Sokszor gondolok arra,  kár, hogy nem tanultam egy kis pszichológiát, filozófiát és hasonlókat. A sok műszaki, tudományos és ma már informatikai ismeret mellett nem tudom, jut-e ilyesféle témáknak is hely manapság az iskolákban ? Márpedig az emberekben – gyanítom/remélem - mindezek a dolgok a mai napig is megvannak. És ha marad kis szabadideje a rohanó élet hétköznapjai közt, akkor csak csak elgondolkodik cselekedeteinek, gondolatainak mozgatórugóján, az okok és okozatok összefüggésén.

És ha nincs kivel megbeszélje ?  Eljut-e odáig, hogy legalább saját magát, a saját cselekedeteit helyesen ítéli meg ? 

S mi van ha nem ?