Kis karácsony, nagy karácsony, szép karácsony…

10 éves korom óta darabokban karácsonyozom…Néha nem is tudom már, jó-e ez, vagy sem…Valószínű a pillanatnyi hangulatom függvénye, hogy az éppen esedékes ünnep-sorozatot  miképp értékelem. Épp ezért magam is meglepődtem, hogy a mindenféle gondom-bajom dacára az idei ünnep olyan békésen, már-már azt írhatnám, boldogan és nyugalmasan telt, legalábbis mostanig, az első nap estjéig, s van remény rá, hogy a további sem lesz rosszabb…

Meleg lakásban, teli hassal ülök, miközben karácsonyi dalok szólnak halkan,  nem vagyok teljesen egyedül, mert előttem egy Lilifotó, vackában meg a két macska durmol. Jó így…

Tegnap a nagyon kellemesre sikeredett első gyertyagyújtás, és ünnepi vacsora után misén voltam a Xavér utcai görögkatolikus templomban és talán nem is ott a templomban, hanem hazafelé jövet  uralkodott el igazán bennem valami hála,vagy megelégedettség-féle. Itthon aztán kicsit részletesebben „számba-vettem dolgaimat” és mindenféle gond, probléma ellenére, boldognak éreztem magam.

Régóta tudom, hogy ezeket a pillanatokat nagyon meg kell figyelni, tudatosítani magamban,  mert ritkán van bennük részem, s a viharos, nehéz időkben olyan jó ezekre visszagondolni, ezekbe belekapaszkodni.

És ilyenkor érzem szörnyű nagy szükségét, hogy hálát adjak azért, amim van. Elsősorban az egészségemért (még ha kissé foszladozó állagú is mostanában), a családomért, (akiket ugyan ritkán látok, de talán éppen ezért szeretem annyira őket), és úgy általában az egész életemért (ami ugyan tele volt döccenőkkel, de azért csak csak tart már 66 éve).

Külön szeretettel gondoltam a barátaimra – akik a hétköznapi nehézségeken átsegítenek, vigasztaló, bátorító szavakkal, és azokra is, akiket csak  „virtuálisan” ismerek, hiszen létük, egy-egy bejegyzésük itt a blogban mindig öröm számomra. 

Amikor lehunytam a szemem, azt gondoltam, vége is a karácsonyi meglepetéseknek.

Szombat délelőtt azonban – a szakadó esőben és szélviharban – becsengetett hozzám mégis csak egy angyal. Azok közül való, akik meglepetésként érkeznek az ember életébe. Jönnek, látnak, győznek. Nincs túl sok ilyen angyalom, ha jól meggondolom, mindösszesen ketten vannak.

Aki ma meglátogatott,Tiffanylda névre hallgat.(http://tiffanylda.blogspot.com)
(Tudom, jött volna a másik is, ha tudott volna, de vagy 1200km választ el bennünket egymástól…)

És Tiffanylda angyalka nem jött üres kézzel ! Mi több mind a két keze ajándékkal volt tele. Az egyik kezében lévő ajándékot legszorgalmasabb kommentelőmnek szánta – aki egészen biztos meg fog ma lepődni ha majd átadom neki a meglepetést, a másik az enyém volt.

Már a hír „vételekor” (t.i. hogy blogjában meghirdetett játék egyik nyertese vagyok) meghatódtam,  mert hát párszáz recept elküldése még nem ok arra, hogy az embert megjutalmazzák. Ám az ajándékok itt vannak, megmutatom Nektek is:

Hát kedves Tiffanylda,  ha jól belegondolok, ilyesféle meglepetés engem gyerekkoromban ért utoljára – és az bizony kicsit odébb volt…Itt is, ezúton is hálás szívvel köszönöm az ajándékod, kezed munkáját és szereteted bizonyítékát. És ha nem is cserébe, de annál nagyobb szeretettel H.Heine alábbi sorait küldöm Neked:

Mint egy virág, olyan vagy

Mint egy virág, olyan vagy,

oly tiszta, szép, szelíd.

Elnézlek és szivemhez

a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,

meghallgat tán az ég:

ilyen maradj örökre,

ily kedves, tiszta, szép.

(Ford.: Képes Géza)

Ez itt alább meg az én búzám. Gyönyörű, sűrű, életerős – harmatcseppekkel a kis levélcsúcsokon. A  néphagyományok szerint ez jó „termést”, jó évet ígér, de nagyon remélem a harmatcseppek nem könnyeket jósolnak….